Cikkek - Adventi naptár mizéria, szemrevaló matéria

1. Minden szereplő bemutatkozik

Fukar: nehezemre esik osztozkodni a dolgokon, a legfinomabb falatokat és a legszuperebb játékokat megtartom magamnak. Rendkívül gyors vagyok, mind észjárásban, mind mozgásban.

Cudar: kedvenc színem a rózsaszín, legszívesebben pónikkal játszom. Minél csillogóbb, annál jobb! A tesóm szerint makacs vagyok és lassú.

Rácsodál: autókkal szeretek játszani, meg a tesóm játékaival..., amiket szerinte folyton tönkreteszek. Mindent jól megnézek. Akkor szeretnek a legjobban, ha alszom.

Csakagond: ha jókedvem va, nevetgélünk, birkózunk, kergetőzünk... De ha rá kell szólni a gyerekeknek, akkor vége a játéknak!

Főleg: nagyon okos vagyok, mindenkinél mindent jobban tudok, legalábbis a gyerekek ezt gondolják. Jól is teszik!

1. mese

- Hányat kell még aludni az adventi naptár kinyitásáig, Csakagond?

- Ahány levél van kinn a fákon.

- Hurrá, akkor kinyithatjuk, mert nincs már egy levél se a fákon! - örvendezik Fukar, és kezdi feltépni az egyes számú ablakocskát.

- Jaj, nem jól mondtam, még annyit, amennyi kavics van kinn a kertben - magyarázkodik Csakagond.

- Az sok, akkor még sokat! - mondja csalódottan Fukar, és leteszi a hatalmas Csillagok háborújás dobozt, ami telis teli van LEGO figurákkal.

- De nemsokára csak annyit, amennyi lábujj van a lábadon, és ujjad a kezeden.

- Még az is sok - jegyzi meg Cudar legörbülő szájjal.

Csak akkor fut át némi izgatottság és öröm  az arcukon, mikor egy kézen meg lehet már számolni az alvásokat.

Rácsodál reklamál is, én négyet mutatok, ő öt ujjacskájából kettőt próbál behajlítani, és hárommal támad felém.

-De reggel is ennyit mondtál, és én aludtam az oviban, már csak ennyit kell!

Na, bumm, ezt eltrafáltad, kis manó, milyen igaz! Ki gondolta volna, hogy a déli alvásokkal is számolni kell? Csakagond megint elszúrta, nem számolta duplán a napokat. Hiába mentegetőzik, hogy csak az esti alvások számítanak. Rácsodál kiborul, pláne, mikor meglátja a csokis adventi naptárját, amit először ugyan sokáig ölelgetett, de aztán elkezdte irigykedve nézegetni Fukar LEGÓ-s dobozát. Csatlakozik hozzá Cudar is, aki szintén csokis naptárt szorongat félörömmel.

Csakagond nem tűri az igazságtalanságot, és december 4-én orvosolja a két kisebb gyermekével szemben elkövetett sérelmet. Cudar kap egy pónis naptárt, Rácsodál Verdás naptárt kapna, ha lenne olyan az rengetegféle naptárt kínáló közeli szupermarketben. Csakagond azonnal telefont ragad és felhívja Főleget, hogy szerezzen be egy Verdás adventi naptárat, mert nagyon csúnya dolog kivételezni a nagyobbik gyermekkel. Így december 4-én némi csúszással mindenki megkapja hőn áhított dobozát. Külön öröm, hogy egyszerre négy ablakot nyithatnak ki, mivel már negyedike van, szemben az elsején nyitogató gyerekekkel. Főleg és Csakagond végre megtömheti a bendőjét csokoládéval, és a gyerekeknek sem kell fanyalogva majszolni az édes finomságot, miközben másfajta zsákbamacskára fájt a foguk.

Csakagond homályos szemmel gondol vissza a tavalyi és azelőtti adventi időszakra, amikor az általa készített, kivágott, finom ezüstfonállal megvarrott filc zsákocskák kerültek fel egy hosszú madzagra, amit csak ő ért el. A zsákocskákba alufóliába csomagolt aszalt meggyet, áfonyát, mazsolát, diót, mogyorót rejtett, és mindenki izgatottan várta, vajon neki melyik csemege jut. Édesen osztozkodtak a három szem mazsolán, tudták, mindenkinek jut egy darab finomság. Az igaz, hogy Fukar mindig a legnagyobb szemű mazsolákat orozta el, a többiek meg örültek, ha maradt nekik valami. Bezzeg idén mindegyik gyereknek külön-külön adventi naptár! Csakagond kicsit szomorú.

A másik önként vállalt feladata, hogy több szülővel karöltve az óvodában megszervezik a karácsonyi vásárt. Szülők és gyerekek munkáit lehet itt megvenni, a pénzből egy nagy, hatalmas mászóka kerül az óvoda udvarába. Rengeteg gyönyörű portéka díszíti a polcokat, mézeskalács hegyek, csuhé angyalka, Mária, drótcsillag, gyertya, mécses tartó, dekupázs dobozkák, szalvétatartó, mogyoró Mikulás. Íme, néhány szemrevaló kézimunka a képen:

Fukar rögtön lecsapott a lehetőségre.

- Csakagond, mehetek veled árulni?

Csakagond beleegyezik, nem sejti még, hogy ennek komoly ára van.

- Csakagond, arra gondoltam, hogy amiért segítek a vásáron, kaphatnék-e papírpénzt?

- Rendben, erre még visszatérünk!

Csakagond megígéri, hogy teljesíti legnagyobb, első osztályos fiának kérését. Elérkezik a várva várt vásározás. Cudar és Rácsodál kimarad ebből a kalandból, rájuk Móza és Épülész vigyáz. Fukar remekül végzi a feladatát, senkit nem enged a könyvekkel teli doboz közelébe, amiben tartalék könyvek fekszenek, finoman hárítja „a kis ovisok” közeledését.

- Ezekhez a könyvekhez nem szabad hozzányúlni, ott vannak kitéve az asztalra a többiek, azokat nézegethetitek.

Figyelmesen fürkészi az embereket, ki lehet rosszszándékú, ki akarja megkaparintani a kasszát. Természetesen az ő kezébe vándorol a kis pénzes dobozka, nagyon vigyáz rá, mert rengeteg papírpénz van benne, amiből egy darabka hozzá fog kerülni - legalábbis ő így gondolja magában. A vásár végén előáll nem titkolt szándékával.

- Kivehetek a dobozból egy pénzt?

- Abból nem, de adok neked a pénztárcámból ezer forintot - nyugtatja meg Csakagond.

- Én azt gondoltam, inkább olyan pénzt kérek, amin van négy nulla meg az elején egy kettes.

- Olyan pénzt én is ritkán látok, úgyhogy ha nem jó az ezres, nincs semmi.

Nem adja fel, tovább próbálkozik.

- Akkor olyat kérek, amin három nulla van és egy kettes.

- Fukar, vagy a három nullásat egy egyessel kapod meg, vagy semmit.

Kelletlenül elveszi a pénzt, és inkább egy mézeskaláccsal vigasztalódik.

Csakagond pedig azon töri a fejét, vajon miért adott pénzt Fukarnak, mikor szent meggyőződése, hogy ráérne később foglalkozni ezzel a bacilushordozó fizetőeszközzel.

Fukar engesztelésül még este rajzol egy kemencét, hogy az angyalka tudja, mit hozzon Csakagondnak. Természetesen a papír mindkét oldalára rajzolva, hogy az angyal jól lássa bentről és kintről is a hőn áhított tárgyat.

Török Szilvi könyvei a Pagonyon.