Cikkek - ÁGRÓLSZAKADT TÁRSADALOMKRITIKA

Talán nem véletlen, hogy épp azon két európai ország meseirodalma jegyzi a legautentikusabb társadalomkritikai történeteket, ahol mind a társadalmi nyilvánosságnak, mind a társadalomtudományos kutatásoknak már évszázados hagyományai vannak. Ha mást nem, gondoljunk csak Ende Momo-jára, vagy a nagy francia klasszikusra, Exupéry Kis herceg-ére. 2006-ban jelent meg Franciaországban az Ágrólszakadt Tóbiás, a műfaj újabb, páratlannak bizonyuló darabja, és zsebelt be azóta több rangos irodalmi díjat is.

De Fombelle mesehősei ugyan csak milliméterekben mérhetők, és egy hatalmas tölgyfa az otthonuk, társadalmuk mégis kísértetiesen hasonlít a miénkre. A természeti népek - tudatlanságból fakadó - félelmeivel, de boldogan és tökéletes szimbiózisban élnek a fával. Platón baranglakóihoz hasonlatosan, ők is a tudatlanság béklyójában, saját világuk keretei közt próbálnak választ kapni az olyan kérdésekre, mint hogy: változik-e a fa, van-e határa és legfőképpen: létezik-e rajta kívül is élet? Mígnem egy napon, épp főhősünk, Egyke Tóbiás születésnapján, tudós édesapja rá nem lel a fa titkára. Rájön, hogy a tölgyet annak nyers nedve élteti. Bebizonyítandó, hogy a fa él, ezt a nedvet használja fel, hogy egy élettelen tárgyat rábírjon a mozgásra. A tudományos áttörés, a jövő fantasztikus technológiai ígéretével kecsegtetve, teljesen megbolygatja az apró társadalom életét. Egyke Szigfrid azonban úgy dönt, hogy nem hajlandó tudását az emberi uralomvágy szolgálatába állítani, mert sejti, hogy ezzel saját élőhelyük sorsát pecsételné meg. Döntése azonban súlyos következményekkel jár, családjával együtt száműzik a közösségből.

Bár a titok nyitját Egyke Szigfrid nélkül nem lelik, mégis kezd eluralkodni a falakó közösségben az a szemlélet, melynek nevében a világ technikai uralását tűzik ki a társadalom követendő céljaként. Furkó Döme, a kapitalista nagyvállalkozó archetipikus alakjában fúrja pozdorjává a fát, csapolja annak bűvös nedvét, és a "szolidaritás" nevében urbanizálja a falakók természetes élőhelyét. Furkót cseppet sem érdekli a fa, annál inkább az, hogy mit tud kiaknázni belőle, és hogyan tudja azt minél gyorsabban és eredményesebben birtokba venni. Ha Furkó Döme megkaparintaná a Bigibogi titkot, a mi világunkhoz hasonlatosan, a tölgyfán is kezdetét vehetné a technika segítségével, a természet teljes leigázása. Furkó a legősibb trükköt alkalmazza, hamis vádakon alapuló gyűlöletet szít, és félelemmel tartja kézben a fa lakóit.

De Fombelle, egy gyermek kezébe helyezi a fa sorsát. Tóbiás azonban közel sem szuperhős. Csakúgy, mint a klasszikus mesékben, ő sem rendelkezik veleszületett, fantasztikus képességekkel, mindenért meg kell küzdenie, a megpróbáltatások erősítik jellemét és edzik szellemét. Épp ezért vonzó Tóbiás karaktere. Mert egyrészt könnyebb lehet vele azonosulni, hisz olyan mint bármelyik gyerek, másrészt de Fombelle elhiteti velünk, hogy egy egyszerű gyerek is nagyszerű tettekre lehet képes, csak akarnia kell. Gonosz hőseit pedig rendre kifigurázza, csak hogy nevetéssel távolítsa ifjú olvasóit ettől a - már korántsem utópisztikus - világtól. Az olvasói figyelem lankadása pedig teljességgel kizárt. Ha nem lenne elég a sok kaland, titok, önfeláldozó barát és bontakozó szerelem, de Fombelle még kever néhányat a történet időstruktúráján, hogy még véletlenül se derüljön ki semmi idő előtt. Ha pedig azt hisszük, hogy a második kötet megjelenéséig karba fonva, nyugodtan üldögélhetünk, hát jócskán tévedünk. A záró mondatok olyan torokszorítóan izgalmasra sikeredtek, hogy eldöntöttem újra rászánom magam a francia tanulásra, mert nem bírom kivárni míg elkészül a magyar fordítás.

És ha már magyar fordítás. Nem mehetek el szó nélkül Pacskovszky Zsolt csodálatos munkája mellett. Azon túl, hogy még a könyv eredeti címe sem sikerült ennyire frappánsra, Pacskovszky olyan zseniális érzékkel aknázza ki a magyar nyelvben rejlő játékosságot, hogy már csak a nevek is minden gond nélkül elviszik a hátukon az amúgy nem túl bonyolult nyelvezetű szöveget. Ízelítőül néhány név: Istáp doktor, Reccsentő a favágó, Fukardi a pénztárnok, Pecér Zénó a szoknyavadász jegyző, vagy a tölgy börtöne, mely a Csüngő névre hallgat. A szöveg pedig csak annyira letisztult, amennyire a cél megkívánja, hogy 8-14 évesek olvashassák.