Cikkek - Bartos Erika + egy új Bogyó és Babóca

- Az Évszakos könyv egyik újdonsága a nagy mérete lesz. Hogyan született az ötlet, és miben látod az előnyét?

- Régóta gondolkodtam már rajta, hogy a Bogyó és Babóca sorozatból szívesen készítenék egy nagyobb alakú könyvet, amiben több mese szerepel. Az évszakok témája jó lehetőség erre, magától adódik, hogy négy mese kerüljön a könyvbe, az évszakok témájához lazán kötődve.

- Sokkal mozgalmasabb így a könyv, miben volt más így alkotni?

- Csaknem egy éven át dolgoztam ezen az évszakos könyvön. Alaposan megfigyeltem az évszakok jellegzetességeit, a növényeket, felhőket, a természet színeit. A nagy formátum izgalmas lehetőséget adott rajzilag, az összefüggő oldalpárok, és a fehér szövegsáv elmaradása miatt most 60×20 cm nagyra nyílt a rajzi „terep”. Jó volt ezt a könyvet rajzolni, öröm volt minden oldala, de leginkább a négy nagy, összefüggő házikós kép. Ez a négy kép szerepelt a Fuga Építészeti Centrumban tartott kiállításomon is, többen meg is szerették volna vásárolni.

- Hogyan választottad az évszakok történeteit? Volt valami konkrétum az egyes témaválasztásoknál?

- Az volt a célom, hogy ne túl direkten kapcsolódjak az adott évszakhoz, csak lazán. Gördeszkázni például csaknem minden évszakban lehet, de gördeszkával tulipánokat letarolni csakis tavasszal. Minden évszaknak igyekeztem a lényegét elcsípni, a tavaszban a virágokat kiemelni, a nyárban a vidámságot, fürdőzést, az őszben a szüretet, a télben a havat.

 

- Sok csoportkép, nagy tájképek sorából áll össze a könyv. Milyen képek, technikák jelentenek újdonságot, ezeket hogyan alkottad?

- Az évszakos Babóca könyv rajzi technikái közül többet már a Hoppla meséiben is alkalmaztam. Például a fehér eget, a nagy, összefüggő oldalpárokat, az eddigi fekete kontúrok színesre cserélését, vagy elhagyását. (A Hoppla meséi persze egészen más, ott az építészeti környezet volt a lényeg, építészként nagyon élveztem a pécsi rajzokat.) A Babóca könyv csoportképei, vagy a „széles látószögű” tájképek pedig a rajzfilm hatásaként szivárogtak bele a rajzi világomba.

- A rajzfilm mennyire változtatta meg a gondolkodásmódodat, és ez hogy jelent meg a könyveidben?

- 2009-ben keresett fel M. Tóth Géza a megfilmesítés ötletével, így a filmes munka lassan két éve része az életemnek. Csak jót mondhatok a közös munka minden részletéről. Amikor belevágtunk a filmbe, hónapokon át azon dolgoztam, hogy a szereplőkről külön figuratervet készítsek a filmhez, tornasorba állítsam őket, meghatározzam a jellemüket, mozgásukat. Ez a könyvsorozatra is jó hatással volt, a szereplők elnyerték végső küllemüket. Foky Ottó bácsi mesélte egyszer nekem, hogy Mirr-Murrnak legalább 30 változata volt, míg elnyerte végső alakját. Így vagyok én a Babóca sorozat szereplőivel, a nyolc év alatt sokat változtak, de mostanra kiforrt a végső alakjuk.Talán nem is észrevehető, de folyamatosan újítom fel a sorozat korábbi köteteit. A rajzi világom sokat fejlődött a kezdetek óta, az elmúlt nyolc évben rengeteget tanultam: a kiadóktól, a nyomdáktól, a barátaimtól, az Olvasóktól, kitartó munka van a sorozat mostani örömteli sikere mögött. Ennek a sok éves fejlődésnek megfelelően igyekszem a korábbi köteteket javítani. Az első nyolc könyvet teljesen újrarajzolom, a Pagony folyamatosan cseréli le a régi változatot az új, érettebb grafikára. Némelyik kötetnél ez nagy munka, mert szinte nehezebb egy régi könyvet újrarajzolni, mint kitalálni és megalkotni egy újat.

- Mi a munkamódszered? Hogy írsz? Egy sztori van meg előbb, vagy inkább egy kép ugrik be, hogy ezt milyen jó lenne megrajzolni?

- Először a történetet találom ki, utána megírom a szöveget, ezt egyeztetjük a Pagonnyal, majd ezután készítem el a rajzokat. A rajz ismét befolyásolja, gyakran megváltoztatja a szöveget, több héten-hónapon át párhuzamosan alakítom egymással összefüggve a rajzokat és a szöveget.

- Sokáig írod, rajzolod, vagy leülsz, és már a fejedben meg van minden előre?

- Ilyen is van, meg olyan is. Van úgy, hogy rögtön sikerül, van olyan is, hogy többször is átrajzolom, nekifutok újra és újra, míg elégedett leszek a végeredménnyel.

- Van-e valami különleges szertartás, ahogy dolgozol, gondolok itt a helyre, a napszakra, esetleg van kedvenc elmélkedős helyed, vagy bárhol, menet közben kipattannak az ötletek?

- Nincsenek szertartásaim. A kávét imádom, sokat iszom, teljesen feketén, mindig tele van a rajzasztalom pereme kávéscsészékkel. A rajzasztalom feletti tetőablak a Keleti pályaudvarnál álldogáló (metrót építő) toronydarukra néz. Szeretem figyelni ezeket a darukat, ha mozognak. Verset is írtam róluk az új verseskötetembe. Néha arról írok, ami körülvesz, néha arról, amit szeretnék, hogy körülvegyen.

- A gyerekeid mennyire irányítják a történeteket, írtál már át valamit miattuk?

- Persze, mindig megnézik, min dolgozom, mindig beleszólnak, sok jó ötletet hozzátesznek, tökéletesen megbízom a véleményükben. A gyerekszem sokkal jobban látja a mese lényegét, mint a felnőtt.

- Neked ki a kedvenc szereplőd és történeted?

- Vendel, a szarvasbogár a kedvencem, kedves figura, a fején a nagy csápokkal. De mindet szívből szeretem. Megvarrtam őket kesztyűbáb formájában is, néha el szoktuk bábozni a meséket a férjemmel, ezek a bábok is személyesebbé tették számomra a szereplőket. A történetek közül az egyik kedvencem a legutóbbi, a Gomba kalapja, illetve nagyon szeretem a Papírsárkányt és a pókosat is.

- Hogyan éled meg, hogy Bogyó és Babóca kilépett a mesekönyvből, filmen, társasjátékban, és ruhákon is szerepel?

- A legérdekesebb érzéseket a film váltotta ki belőlem. Néha el sem hiszem, hogy valóban az én meséimet vetítik a magyar mozik. Nyolc évvel ezelőtt, amikor egy építész tervezőirodában dolgoztam, és esténként rajzolgattam az első Babóca könyveket, álmodni sem mertem volna erről. Végtelenül örülök, hogy a film ennyire kedves, gyereknyelvű lett, és hogy tökéletesen követi a könyveim érzelem- és látványvilágát. A filmes munka elején lenyűgözve néztem, ahogy a figuráim megmozdulnak a képernyőn. Hű, hát ezt először látni igazán felemelő volt! Jól emlékszem, hogy az első rajzfilm-fázisoknál mindig boldogan hívtam végig a barátaimat, hogy „Bogyó már lépeget! Babóca pedig már repülni is tud!” Sok ember hatalmas munkája van a rajzfilm mögött, nagyon élveztem, hogy beláthattam a filmes kulisszák mögé.

Az utóbbi években sok megtisztelő felkérés érkezik a Bogyó és Babóca sorozat felhasználásával kapcsolatban, a legkülönbözőbb cégektől, területekről, gyártóktól. Kaptam már felkérést bútorgyártóktól, többféle élelmiszer-ipari cégtől, játékgyártóktól, gyermek-sportszer forgalmazótól, vagy az iskolaszerek, lakástextil témaköréből is. Nagyon hálás vagyok érte, hiszen megtisztelő, ha egy cég az én munkásságomat a sajátjával össze szeretné kötni. De csak ezek töredékét fogadtam el, így született meg a társajáték. Mi is sokat társasjátékozunk itthon, bízom benne, hogy a Bogyó és Babóca társasjátékok is sok családnak okoztak örömöt.

A Bogyó és Babóca gyerekruhákat a Kedd Rajzfilmstúdió gyártja, én készítem hozzá a grafikát. A ruhák eredetileg nem voltak tervbe véve, de a filmgyártás során kiderült, hogy a Rajzfilmstúdió nem kapja meg a remélt támogatást, így ebből a forrásból igyekszünk közösen előteremteni a filmet fedező összeget. A ruhákat Hajdú Beáta tervezi, olyan végtelen gonddal, szeretettel és hozzáértéssel, hogy büszke vagyok minden darabra. A legapróbb részletekig kitalálja az összes öltést, színt, szabásmintát, az első darabokat ő maga varrja hihetetlen odaadással. Fantasztikusan igényes, szép ruhák ezek, örülök, hogy velük dolgozhatok.

Az utóbbi hónapban még egy újdonság megjelent, elfogadtam egy kis családi vállalkozás, a Vavilo Kids megkeresését, puha hűtőmágneseket készítenek a sorozat hat főszereplőjének megmintázásával. Ezek is olyan kifogástalan minőségű, ötletes darabok, hogy szívből örülök az együttműködésnek.

- Biztos, hogy tele vagy újabb és újabb tervekkel, ötletekkel.

- Nemsokára megjelenik a negyedik verseskötetem, illetve nemrég készült el egy kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvecske, amelyben nagy örömömre közreműködhettem rajzaimmal. Ingyen kapják majd az érintettek. Ez nem mese, hanem egy felkészítő, segítő történet, szívbeteg gyermekeknek. Ennek a könyvnek az illusztrálására a Kardiológiai Intézet kért fel. Ez egy karitatív vállalás, amely arra hivatott, hogy segítsen felkészíteni a gyermekeket, mi vár majd rájuk a kórházi napok alatt. Komoly és felemelő feladat volt, súlyos nehézségekről szóló történet, telis-tele fájdalommal, végtelen szülői szeretettel és segítő szándékkal. Megtisztelő volt részt venni benne, és hadd fejezzem ki őszinte csodálatomat a Gottsegen György Kardiológiai Intézet dolgozóinak munkája iránt.

 

 

 

A következő időszakban kevesebb könyvre lesz energiám, de tervezem a Hoppla meséinek folytatását. Sok időmet leköti a könyveim külföldi elindítása, illetve sok utazást, író-olvasó találkozót is elvállaltam erre az évre. Megyek majd Dencsházára, a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó Biztos Kezdet Gyermekházban tartok mesevetítést, megyek Edelénybe, Ibrányba, több olyan helyszínre, ahol nagy a szükség, nagy a nélkülözés. Illetve tervben van régóta egy székelyföldi mesekörút is, több erdélyi meghívásnak eleget téve.

Filmes események is lesznek, pár hét múlva, gyereknapon kerül a mozikba a Bogyó és Babóca filmek újabb 13 epizódja. Az új 13 epizód, ha lehet, még aranyosabb, érzelemgazdagabb, mint az első részek. Tervezzük a folytatást is, de ez sok körülménytől függ.

- Visszakanyarodva az Évszakos könyvhöz, lesz-e folytatása, vagy maradsz megszokott kicsi könyveknél? Esetleg párhuzamosan fognak megjelenni?

- A folytatást még nem tudom. Sok tervem van, több új lehetőségről, ötletről beszéltünk már a Pagonnyal.

- Mit gondolsz, milyen lesz a könyv fogadtatása?

- Nekem mindig a gyerekek visszajelzése a legfontosabb. Nemrég mandulaműtéten esett át a legkisebb gyermekem. Én is befeküdtem vele a kórházba, és azt láttam, hogy a fül-orr-gégészeten sok kisgyermek a fülfájós Bogyó és Babóca mesét olvasgatja. Ez végtelenül jól esett, csodás érzés volt, ennél több nem kell.

 

 

 

 

 

 

(Szollár Vera interjúja)