Cikkek

Három olyan művészi képeskönyvet rakok most egymás mellé, amelyek valamiért kiemelkednek a szépen, profin illusztrált könyvek közül. Valamiben mások, egyedibbek, mint a többi. Vagy azért, mert egy olyan külföldi képeskönyv-stílust hoznak be, ami nálunk szokatlan, mint a Johanna a vonaton. Vagy azért, mert egy nagyon tehetséges magyar illusztrátornak van végre saját könyve, mint a Máray Mariann rajzolta Kismadár és Kóró. Vagy egy szeretett, jól ismert illusztrátor mutatja meg magát új oldaláról, mint Takács Mari a Mirkában.

Szerintem a Tatu és Patu az tiszta hülyeség. Idétlenkedés, fejre állás, felszabadult marháskodás. A gyerekeim szerint ezt egyáltalán nem lehet hülyeségnek nevezni, sőt, sértő, mert ez nagyon jó, sőt, a legjobb. Mivel a Tatu és Patu az óvodában-t szerintem már álmomból felébresztve is tudom, legalábbis azt a négy oldalpárt, amit folyton újra kell mesélni, gondoltam, vegyük meg ezt a szuperhősöset is, bár nem sok fogalmam van a szuperhősök világáról.

Igazi ajándékba való könyvek, szuper illusztrácóval, vicces szöveggel. Három cuki kötet a képen látható Nicolas Oldlandtól, aki Kanadában él, és már az első, a medvés könyve is nagy siker volt.
Most végre itthon is kaphatók, a Mikulás csizmába meg pont beleférnek, hajrá!
Munkácsi Anna ajánlója

Paulovkin Boglárka könyve, a Róka és Egér új otthont keres, már klasszikus Pagony könyvnek számít. Végre itt az új kötet,  A nagy utazás, amiben Róka, Egér és Andris rengeteg helyen jár. A könyvben öt történet található, melyből az első a már korábban kiadott mese. Munkácsi Anna ajánlója

Mi már kinőttünk a legóból, viszont esténként az egész család együtt társasozik, de a legviccesebbek  mégis azok a pillanatok, amikor a vacsorára nálunk ragadt haverok hangos visításától zeng a ház, és semmi pénzért nem jönnének enni, mert például az Idővonallal játszanak. Ilyenkor tudom, hogy egy játék igazán célba ért. Pedig nem könnyű választani, a boltban is kipróbálunk minden játékot, amit aztán beépítünk a Pagony kínálatába. Nem árulunk zsákbamacskát. Olvasd el már kicsit nagyobbaknak szóló újabb játékainkról szóló szemlénket.

Rumini és én sokat köszönhetünk egymásnak. Ő tőlem kapta az életét, a barátait, a jó és rossz tulajdonságait, a kalandok javát. De azért nem mindent: írás közben sokszor önálló életre kel, és olyan helyzetekbe keveredik, amelyeket a kezdet kezdetén még én sem sejtek, nem is beszélve azokról az összelopkodott apróságokról, amelyekre nélkülem tesz szert utazásai során. De én is sokat kaptam tőle a közös kalandokon túl, neki köszönhetek rengeteg olvasót, ezer kedves meghívást, lelkes leveleket, rajzokat, ötletesebbnél ötletesebb ajándékokat, amelyekkel útjaim során a gyerekek leptek meg (Ruminis teáskészlet, kerámia egérkék, hajómakettek, hogy csak pár példát említsek). És Rumininek hála, sok értékes ember – pedagógusok, könyvtárosok, színházi-, filmes- és könyves emberek, zeneszerzők, újságírók lettek a barátaim vagy kedves ismerőseim.