Cikkek - Bumburi is mindenhol otthon van

- Bevallom, egyre jobban megkedvelem Bumburit, és sajnálom, hogy a gyerekeim már kinőttek belőle. Milyen volt a fogadtatása az első Bumburinak?

- Tetszett a gyerekeknek, magukra ismertek benne. Találkoztam olyan anyukával, aki mesélte, hogy beszélni még nem tud a gyereke, de Bumburit már megismeri, és érti, rámutat a képre. Az alapvető érzelmekre ráismernek az egészen pici gyerekek is, mint sírás, szeretet, hiány, stb. A könyv olvasói aktivitást is kíván, hogy kiegészítse a történetet, megtalálja a képen látható részleteket, melyek nincsenek leírva a szövegben. Egyfajta böngészőként is használható

- Van valamilyen alvósállatod? Esetleg egy Bumburi?

- Gyerekkoromban volt egy nagy oroszlánom, amivel táncolni lehetett (gumi volt a talpán), és most van egy kicsi aranyos oroszlánom, de inkább csak a polcon figyel Bumburi plüssfigurája mellett.

- Kedvenc gyerekkori könyveid?

- Nagyon szerettem a Kisvakondot, a Babart, az Alíz csodaországban című könyvet és később Gerald Durellt. Amiben állatok szerepeltek és mulatságos volt, az mindenképp tetszett nekem.

- Angliában tanultál, ez hogy hatott rád?

- Valóban, Londonban végeztem a Kingston Universityn illusztrációs mesterképzőt. Ott tanultam meg az alapokat a gyerekkönyv illusztrálással kapcsolatban. Az angol oktatás nagyon gyakorlatias, lényegre törő és alapos. Nekem nagyon tetszett. Mindig tudnak humort csempészni a dolgokba és a design minden területén sokkal bátrabbak, mint mi. Azért ott is vannak konvenciók, amiknek meg kell, vagy kellene felelni, csak másmilyenek, mint itthon. Szívesen visszajárok rövidebb időkre, ha megtehetem. ( A képen éppen a Tate Modernben vagyok...)

- Hogyan születik meg egy Bumburi könyv? Te grafikus vagy, adódik a kérdés: kép vagy szöveg van előbb?

- Először a történetet találom ki, de már képekben gondolkodom. Ha lehet azt mondani, akkor a storyboard van először. Utána a képeket és a szöveget egyszerre próbálom fejleszteni.

- Mit élvezel a legjobban a munkából? Milyen volt rajzolni, mit szerettél benne a legjobban?

- A kitalálás része nagyon élvezetes, a storyboard építése a legizgalmasabb. Sok részletben segítettek a barátaim és rokonaim, Bumburi brainstormingot tartottunk egyszer, ahol mindenki elmesélt egy történetet, és különböző mókás változatok születtek meg, amin nagyokat nevettünk.

A rajzolás, festés része is nagyon jó volt, sok új anyagot gyűjtöttem a kollázsokhoz. Egy-egy mellékszereplőnek sajátos stílusú textilmaradékokat keresgéltem, amivel a karakter jellemét jobban vissza tudtam adni. Most már tudatosan gyűjtöm is őket, gyakran egy-egy karakternek keresek „ruhának valót”, de ha találok valami érdekeset, azt is rögtön beszkennelem.

- A tengerparti kisváros, a strand, a piac mind-mind fényképszerűen jelenik meg.

- Fotókat nem használok, csak referenciának. Valóban, a most megjelenő könyvben a város egy létező hely Olaszországban. Sok fotót néztem róla különböző nézőpontokból, a házakról utcákról. Az embereket is próbálom valós személyekről, vagy típusokról mintázni.

- Akkor biztos, hogy van kedvenc olasz városod és nyaralóhelyed?

- Van egy kedves olasz barátnőm, vele voltam egy szuper helyen, ahol nyaralójuk van a hegyekben, úgy hívják, hogy Subiaco. Az egy gyönyörű régi olasz hegyi falu sok nevezetességgel. Nagyon szép a tenger Sperlongában, de Bologna, Róma és Nápoly is bármikor jöhet.

- Hány rész van még benned?

- Most három részt látok magam előtt, aztán majd kiderül, hogy mennyi lesz belőle.

- Hogyan dolgozik Kőszeghy Csilla, az illusztrátor-író? Hatalmas műtermet képzelek el... Milyen egy napod?

- Reggel gyakran megyek futni, utána kávézok, gyakran Ani kávézójában, ahol mindenki bedob gyorsan egy kávét olasz módra és megtárgyalja, hogy kivel mi történt. (Amúgy itt is lehet jó történeteket gyűjteni.) Közben összeszedem a gondolataimat, hogy aznap mit kell csinálnom. Délelőtt kezdem a munkát és este hatig, nyolcig csinálom, attól függően, hogy mennyi munkám van. Nincs külön műtermem, otthon dolgozom, van egy nagy asztalom, amin egyszerre használom a számítógépet és a festékeket.

-Mivel foglalkozol még?

- Tanítok még két főiskolán (Visart és McDaniel College) design alapokat és illusztrációt. Hétvégente a Pagony Műtermet csináljuk a Pozsonyi Pagony könyvesboltban, ami egy képzőművészeti szakkör gyerekeknek. Emellett tankönyveket illusztrálok és egyéb grafikai megrendeléseim vannak.

- Az animált Bumburi az egyszervolt.hu-n látható. Ez hogy született?

- A rajzokat és a szöveget én adtam, az animálást ők készítették el, kb. fél év volt ez. Szeretném ha az új részből is lenne interaktív animáció, de ez sok mindentől függ, egyelőre még nem kezdtük el.

- Mik a további terveid?

- Nyáron a Pagony Kiadónak fogok illusztrálni egy Berg Judit könyvet, már nagyon várom, mert nagyon izgalmas, és a Noha stúdióban lesz egy Pagony Műterem nyári táborunk, ahol „világ körüli utat” teszünk és népek kultúrájával és művészetével fogunk foglalkozni. Hosszabb távú tervem az illusztrátor pajtásokkal létrehozni egy műhelyt, ahol rendszeresen találkozunk, meghívunk előadókat, kiállításokat csinálunk és szakmailag fejlődünk. Az illusztrátor munka elég magányos tud lenni, ez a közösségi élet nagyon pozitívan tud hatni.

- Miben hasonlít rád Bumburi? Vagy te Bumburira?

- Mindannyiunkban lakik egy gyermek belül, de nem mindenki ismeri és fogadja ezt el. Én igen.

- Bumburit a véletlen vezérli, de mindig jó helyre keveredik végül. Ez mennyire jellemző a te életfelfogásodra?

- Ez jó kérdés, azt hiszem, sok nehézségen kell átmennünk ahhoz, hogy a végén tényleg jó helyen legyünk. A véletlenek akár jók is lehetnek, ha meg rosszul sülnek el, abból is tanulunk, nem?

Vajon hol lehet itt Bumburi?

(Szollár Vera interjúja, a fotók nagy részét Szüdi János készítette)