Pöttyös könyvek, ifjúsági regények, nyári olvasmányok... erről szól a nyár és az iskolaszünet, ami már fél hete dübörög. Napló- és levélregények következnek - írtok még naplót? Már csak azért is megéri, mert annyira érdekes visszaolvasni később. Meg hát az ember kénytelen szembenézni magával. A naplóíró mindig újraalkotja önmagát és a világot, megfelel egy csomó elbeszélői kényszernek, történetet farag az élete széttartó eseményeiből. Kiemel, megmutat. Mi pedig szeretünk benézni a másik életébe, arcába mert magunkra ismerhetünk benne, mert kipróbálhatjuk a fantázia veszélytelen birodalmában, hogy milyen lenne másvalakinek lenni. Próbáljuk ki! Olvassunk és írjunk naplót (és ne felejtsük el beleragasztani a koncertjegyeket). És persze levelet, igazit. Annyira jó kivenni a postaládából.

Két papíralapú elfoglaltságot ajánlunk ezúttal, természetesen a kedvenc Marék Veronikához kapcsolódva. Az egyiket a kisebbekkel, a másikat a nagyobbakkal készítheti el a szorgos és egyre ügyesedő szülő. Ami kell hozzá: némi pauszpapír, profiknak színes is, sima papír, zsírkréta, ceruza, olló, ragasztó (ismét a rúd alakú, hogy ne áztassuk el a papírunkat), pár falevél és egy kerek macisajtos doboz.

A Coffi, Pocak, Paprika gyerekkorom legkedvesebb, ronggyá olvasott könyvei közé tartozik. Legfőbb erénye, hogy három, a gyerekek közt közkedvelt könyvtípust egyesít: egyszerre mese, fejtörő és kézműves. Mondom máris ebben a sorrendben!