Öt képeskönyvet szemléztünk, és abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy semmiféle rangsort nem lehetett felállítani köztük. Mind az öt nagyon szuper: akár az illusztrációt nézzük, akár a szöveget, akár azt, hogy gyerekközeli-e. Mindegyik egész más - van, amelyik megmozgat, van amelyiket te mozgatod, van, amiben sok a szülők szeretete, van, amiben kevés. Van, ami nagyon színes festmény, van, ami halványszínű ceruza, van, ami részletgazdag, van, ami elnagyolt - mindenki keresse meg, hogy neki melyik(ek) a kedvence(i), aztán kuporodjanak fölé a gyerekekkel és lapozzák, olvassák rogyásig - mert ezeket akárhányszor lehet.