Azt gondolnám, hogy a költő, az biztosan másképp olvas verset, mint más rendes halandó. Hiszen eleve hallja és érzi, hogy egy vers jó vagy nem, de nemcsak érzi, hanem tudja és érti is, hogy mitől jó. Kalaplengethet a tehetséges kolléga vagy a nagy ős előtt, esetleg bosszankodik cicceg és titokban javít, átkölt? Kiss Ottót, Lackfi Jánost, Szabó T. Annát és Harcos Bálintot kérdeztük.

Jó tíz éve, amikor egy rutinvizsgálat során a helyi tüdőszűrő állomáson átvilágítottak, a doktornő megkérdezte, ugye tudom, hogy az egyik oldalamon eggyel több bordám van. Addig nem tudtam, mert addig nem okozott bajt, és a doktornő is nyugtatott, hogy ezután se fog, így aztán különösebben nem érintett meg a dolog, gondoltam, ettől még költhetek, egyik kezén Adynak is több ujja volt, mégis egészen jó verseket írt.

De attól a naptól kezdve úgy képzeltem, ha valaha gyerekem lesz, csakis lány lehet, különben semmi értelme a plusz bordának.