Cikkek

A lányok királykisasszonyokat, a fiúk pedig autókat szeretnek rajzolni, ugye? Állóképeket gyártunk halomszám, amin esetleg később megjelenik valamilyen formában a mozgás is, de mégiscsak olyan, mint egy fotó. Egy elképzelt, vagy kedvelt pillanat kimerevített képe. De mi lenne, ha elkezdenénk játszani a papírral és a ceruzával? Ha mozgásra bírnánk azt, ami valójában nem mozog, ha történettel bíró “kisfilmet” gyártanánk két dimenzióban? Vagy egyszerűen csak belelátnánk olyasmit is a dolgokba, amik előtte nem jelentettek semmit sem? Pacák, véletlenül ejtett foltok, kisgyermekek firkái és összetépkedett papírfecnik elevenedének meg, lenne belőlük valami jelentéssel bíró, egészen más dolog. Hogy miért jó, ha kicsit feszegetjük a hagyományos kereteket?

Réber László Élet és Irodalomban megjelent grafikáiról Győri Blanka elemzését olvashatjátok a nemrég megjelent Korrajz 1971-1974 című könyv kapcsán.

Réber László 25 évesen a hadifogságban kezd karikatúrákat rajzolni. A háború után, a hadifogságból hazatérve a Szabadszáj munkatársa lett, és amikor a lap a szocialista hatalom kiépülésével megszűnt, a Ludas Matyiba kezdett karikatúrákat készíteni. A későbbi összetéveszthetetlen rajzi stílus ezeken a grafikákon még nincs jelen, de már ezek a munkák is a groteszk képi ötleteken alapulnak.

A Pettson és Findusz sorozatról a sorozat egyik szerkesztőjének, Besze Barbarának az írását olvashatjátok.

Nils Holgersson, Harisnyás Pippi, Háztetey Károly, Juharfalvi Emil, a múminok, az Enquist-féle Mina vagy Mú mama… Svédország sok híres mesehőssel büszkélkedhet, és az öreg Pettson és kandúrja, Findusz is ebbe a listába sorolhatók; történeteiket számos nyelven, és szerencsére magyarul is már régóta olvashatjuk.

Eric Carle a kortárs gyermekirodalom egyik leghíresebb, legelismertebb szerzője. Sikerének titka talán abban is rejlik, hogy minden egyes alkalommal végtelen alázattal, rendkívüli profizmussal, maximális elkötelezettséggel és fegyelemmel áll a munkához. Ahogy egy interjúban elmondta, történeteihez az életben szerzett tapasztalatokból, a gondolataiból és legmélyebb érzéseiből merít ihletet. Eric Carle nem csupán írja és rajzolja a gyerekkönyveket. Az alkotás számára hivatás, egyfajta küldetés, melynek célja, hogy átsegítse a gyermekeket a kisebb-nagyobb kríziseken.

Papp Eszter írása az újonnan megjelent két Eric Carle-könyv kapcsán.

"Frieda történetét nehéz megírni. De Friedának ugyanúgy joga van történetre, mint minden tizenötévesnek. Vennünk kell a fáradságot, hogy megírjuk és elolvassuk a történetét. (...) Az embereket, a figuráimat (nagyapákat, anyákat, apákat, szomszédokat, szóval felnőtteket, akiknek közük van a gyerekekhez, és uborkakirályokat és egyéb szörnyetegeket, és gyerekeket, újra meg újra) megalkotni és hangot adni nekik számomra nem csak mesterségbeli, hanem emberi kihívást is jelent."

Sok könyvről írhatnánk az IBBY Hans Christian Andersen-díjas íróinak kapcsán, mi most egyiküket választottuk: Christine Nöstlinger pályájáról és regényeiről Győri Hanna cikkét olvashatod.