Arany János 1817 március 2-án született Nagyszalontán. Olvasott latinul, tanult jogot, sosem érettségizett le. Színésznek állt, de családi tragédiák ébresztette bűntudata más pályára tereli: korrektorkodott, majd másodjegyző lett, s házasságra lépett Ercsey Juliannával. Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László. Hozzájuk köthető két, gyermekkönyvként is olvasható verses munkája, a Juliska elbujdosása és az Arany Lacinak.

1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordított görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa végén írta meg Az elveszett alkotmányt, mellyel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Az igazi sikert, az elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, s a Toldi estéje nagy része. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt előbb, majd rövid ideig nemzetőr lett. Később BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Eztán elveszítette állását, Világos pedig anyagi összeomlását is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-től az MTA titkára, 1870-től főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska lánya - sokáig nem írt ezután. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg.