Cikkek

2007 Bologna Ragazzi díjasa, egy különleges atmoszférájú, introspektív képeskönyv az újhullámos gyermekirodalom egyik fellegvárából, Norvégiából. Garmann első osztályba készül, utolsó nyári napját szüleivel és három nénikéjével tölti. Lassú sodrású, akciómentes, mélyen felkavaró és érzékenyítő képeskönyv Stian Hole-tól.

Mozgalmas hét áll mögöttünk. A hazai gyermekirodalom képviselői visszatértek Bolognából, és beszámoltak a vásáron szerzett tapasztalataikról. Magyarországon hivatalosan is megalakult a Gyermekirodalmi Intézet, a Brit Könyvtárosok Szövetsége pedig nyilvánosságra hozta az idei Carnegie-díj döntős jelöltjeit. A sok jó hír mellett azonban egy haláleset is beárnyékolta a hetet. Fodor Sándor, a Csipike írója múlt csütörtök hajnalban hunyt el.

A Waldorf-módszerre alapuló kreatív gyerekjátékok közül a szélkarika az egyik kedvencem. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető, a vele való játék pedig ösztönzőleg hat egyszerre több érzékszervre is. Remek szabadtéri eszköz, melynek segítségével játékos formában, észrevétlenül ismerkedhetnek meg a legkisebbek a négy elem egyikével.

Kisiskolásként váltam Shakespeare-rajongóvá, és osztálytársaim többségével ellentétben, a Lamb testvérek gyűjteményének köszönhetően, egészen otthon voltam ebben a világban. Később aztán gimnazistaként jöhettek például Arany János fordításai is.

Az ókori Kelet egyik legismertebb mitológiai eposza elevenedik meg Kelemen Ágnes értő tolmácsolásában. Gilgames és Enkidu vetélkedésből született barátságának, és elválásának megindítóan szép történetét - a sumér eposzhoz hasonlóan - tizenkét táblán követheti végig az olvasó.

A feldolgozásokkal rendszerint hadilábon állok. Ritkán érzem úgy, hogy lenne létjogosultságuk. Elavult történet nincs, legfeljebb a kor, a karakterek tűnhetnek idegennek. Dehát ezért is vannak a történetek, hogy közelebb hozzanak az olvasóhoz egy másik, talán épp egy letűnt világot. A nyelv változik ugyan, de vagy már akkora a távolság, hogy épp az eredeti, vagy valamelyik régebbi szövegváltozat kibogarászásában, a mostanival való összevetésben rejlik a dolog kuriózuma, vagy még van annyira modern a szöveg, hogy ne vessen fel alapvető értelmezési problémákat. Ebben az esetben viszont nem látom értelmét az átiratnak. Hoffmann Diótörője például minden gond nélkül olvasható, és még nem is annyira életidegen. Ennek ellenére, igazi rajongója mégiscsak Horváth Viktor átiratának lettem.

Állatos, rejtélyes, nyomozós, vagy humoros, de még kellőképpen egyszerű történetekkel nem nagyon tudunk melléfogni, amennyiben kezdő olvasóknak való könyvet keresünk. A Könyvmolyképző Kiadó Olvasni jó sorozatában Christine Sagnier Éljen a család! című folytatásos kisregényei a vicces, hétköznapi családtörténetek tematikájába illeszkednek.

Egyszer egy dédnagypapa kedvesen megkérdezte tőlem, hogy minek kúszom-mászom az egyévessel. Mondtam, hogy játszunk. A dédnagypapa kicsit furcsa arcot vágott és megkért, avassam már be, mégis mit lehet játszani egy ekkora gyerekkel. Elmeséltem, hogy különböző formákat szoktunk dobálni egy lyukas dobozba, gurigázunk a labdával, toligáljuk a kerekes dolgokat, mondókázunk, éneklünk, közben ritmusra rázzuk a rumbatököt, ilyesmik. Kis hümmögés és homlokráncolás után rám hagyta a dolgot. Végülis én tudom, dehát az ő idejükben csak kivágták a tanyára a gyerekeket, azok meg elvoltak magukban, nem kúszott-mászott velük egy felnőtt sem. Aztán mégis mind felnőtt.

Elég sok ifjúsági regényt olvasok, és bevallom, engem őszintén érdekelnek a hétköznapi tini-problémák. Nagyon izgi a matek dolgozat, fontos a szülőkkel való összetűzés, nem beszélve az első szerelemről! De mikor elovastam a Semmit, akkor döbbentem rá, hogy a legtöbb ifjúsági regény valójában lesajnálja éppen azt a korosztályt, amelyiknek meg akarna felelni. Mert persze, hogy fontos a dolgozat, fontos anyu és hogy ki-kivel jár, de úristen, mennyi fontos dolog van még ezeken túl! Mennyi minden foglalkoztat még egy tizenévest! Ez az az időszak, mikor a legkíváncsibbak, a legfogékonyabbak, és megkockáztatom, hogy a legokosabbak vagyunk. És ekkor kellenek az igazán jó könyvek, amelyek érthetően tálalják a nehezen megfogalmazható kérdéseket, de mégsem nyomnak a szánkba valami egyértelmű választ. És könyörgöm, ne akarjanak folyton tanítani! Mert ez a korosztály folyamatosan tanul, csak nem akkor, amikor megmondják nekik. Turai Juli és Papp Eszter írása, Janne Teller Semmi című regényéről.

Az év végi sikerlistáknak nagy hagyománya van az angolszászoknál, és ebből a tradícióból természetesen a gyermek- és ifjúsági könyvek sem maradhatnak ki. A képeskönyves sikerlisták után, most a Publishers Weekly és a Guardian által legjobbnak ítélt 2011-es kiskamasz regényekből válogattunk.

Az év végi sikerlistáknak nagy hagyománya van az angolszászoknál, és ebből a tradícióból természetesen a gyermek- és ifjúsági könyvek sem maradhatnak ki. Az alábbiakban a Publishers Weekly, a The New York Times és a Guardian által legjobbnak ítélt 2011-es gyermekkönyvekből szemezgettünk.

A kakasviadalok és a bazárok világában járunk, ahol a mese nemcsak a gyermekkor privilégiuma, hanem mindent átszövő valóság. Mustafa Ruhi Sirin történetei a keleti mesék hamisítatlan hangján szólnak életről, halálról, szeretetről, és az ember helyéről a nagy világegészben.

A végső hajrában jól jön néhány olyan kreatív ötlet, amivel legalább egy kis időre lefoglalhatjuk a gyerekeket. Az alkotás folyamatába pedig felváltva segíthetnek be a felnőttek: az apukák nyomtathatnak, vághatnak, a nagyszülők pedig segíthetnek a díszek összeállításánál. A cikk végén pedig két remek, utolsó pillanatos ajándékot mutatunk be.

A tizenöt éves Jacob Portman egy napon kénytelen szembenézni gyermekkora dajkameséivel. De vajon a csodálatos képességű gyerekek tényleg csak Portman nagypapa kitalációi? A mesemondó furcsa körülmények közt leli halálát, unokája pedig kész a rejtélyek nyomába eredni. Jacobot különös, sokszor hátborzongató fényképek, és háborús szemtanúk beszámolói segítik a nyomozásban. A birkaürülékkel, antropológiai lelettel és náci bombákkal kikövezett út messzire visz, messzebbre, mint ahogy azt Jacob valaha is sejtette.