Cikkek - Ha most gyerek lennék...

- Nyár. Mi jut erről eszedbe, ha öt szóval kell jellemezni?

- Vízben, víz alatt, vízparton, sok gyümölcs, és valami jó kis fesztivál - ahol színház, irodalom, kiállítás és zene találkozhat velem…

- Általában hogyan telik a nyaratok? Előre megtervezed, vagy ahogy jön?

- Úgy jön a nyár, hogy már a felénél tartunk, mire észreveszem, hogy jajj, ez már az, és mindjárt vége. Mostanában nyáron is elég sok munkám van, leginkább az ősszel megjelenő könyveket próbálom beosztani, hogy ne egyszerre szakadjon a nyakamba a sok színezni való. De mindig vannak laza tervek, a bajai halászléfőzés szinte kötelező elem, jógatábor is általában van egy, és most az Ördögkatlan fesztivál, ami kitűzött cél. A többi adódik.

- És miket színezel nyáron?

- Egy kis animációs film munkálataiban veszek részt most, amit Szirmai Márton rendez. Ez lesz a legnagyobb feladatom a nyár elejére. Sok-sok akvarellt kell megfestenem neki. Aztán lassan kezdem az őszi megjelenésű medvés könyv medvéit is festeni, és még egy-két egyéb könyv van függőben. Jó lenne nem dolgozni, mert túl jó idő van az ilyesmire. De jobb híján próbálom átszervezni a napjaimat, hogy inkább este dolgozzak, amikor már nincs olyan meleg, vagy bizonyos könnyebb feladatokat a legmegelegebb déli időszakra teszek, amikor kint úgysem lehet meglenni. A közbeeső időt az orfűi tó vize alatt töltöm, megszakítva néha egy kis palacsintaevéssel.

- Van-e valami tipikusan nyári olvasmányod, amit csak ilyenkor olvasol?

- Azt hiszem, nincs évszak specifikus olvasmányom, de az biztos, hogy most legtöbbet függőágyban szeretnék olvasni mentás jeges tea társaságában.

- A Könyvhéten milyen újdonságokat szereztél be magadnak?

- A könyvhéten nagyon sűrű volt a programom, így alig tudtam megnézegetni, amiket itthon előre kiszemeltem magamnak. Szeretnék beleolvasni az Aprótörpe indiános könyvbe, a Vándorlányosba, és A kőmajmok házába. De mondhatnám, hogy szinte minden Pagonyos könyv érdekel, mert nem nagyon csalódtam még. És Finy Petra madárasszonyos könyve izgat még ezek mellett. A Csimota standról leginkább a Csizmás kandúr szettre fáj a fogam. Nagyon örülök, hogy megint van Stark Attila könyv, és hogy Bodonyi Panni is megszerezhető könyv formátumban. A felnőttebb irodalmat illetően a tervem, hogy a sok szerkesztő és kortárs irodalomban jártas barátomtól fogok kikölcsönözni könyveket, mert vészes olvasnivaló-hiányban szenvedek. Szeretnék nagyon sok, jó szépirodalmat olvasni, mindenféle ínyencségeket és az a mennyiség, amiben most gondolkodom, csakis kölcsönzéssel lesz megoldható.

- Te miket olvastál gyerekként nyáron annak idején? Volt-e kedvenc vagy meghatározó nyári olvasmányod?

- Az egyik nagymamámnál volt egy nagyon szép színes szövetborítású könyvsorozat, ami általában mindenkinek megvan, a Világirodalom gyöngyei. Kicsit homályos, de mintha borító színek alapján válogattam volna (volt egy nagyon szép kék is). Ebből a sorozatból nagyon szerettem szemezgetni. Konkrétan valahogy a Két Lotti és az Emil és a detektívek amire nagyon emlékszem, hogy ebben a sorozatban volt meg, és talán a Láthatatlan ember. Emlékszem a Szent Péter esernyőjére is. De hogy miért pont ezek maradtak meg a fejemben, azt nem tudom. Mindenesetre nagyon szerettem olvasni mindig is, úgy hogy alig vártam, hogy megkapjuk a nyárra vonatkozó kötelezők listáját, hogy aztán fellengzősen elmondhassam, hogy jaj, én azt már két éve olvastam. Ugyanis mindig a bátyámmal együtt haladtam, így amikor az iskolába sorra került egy-egy könyv, szinte semmire nem emlékeztem belőle.

- Milyen gyerekkönyveket ajánlanál nyárra?

- A könyvheti beszerzésből a Hintarablókat kalandos kedvűeknek ajánlom, esti mese hallgatóknak, és már egyedül olvasóknak is. Ha valaki Lipótvárosi, akkor azért érdemes elolvasni, mert kiderül, hogy milyen csodák mellett megy el nap, mint nap, mint nap, mit sem sejtve. Ha pedig még sosem járt ott az olvasó, akkor ezzel a könyvvel könnyen odavarázsolhatja magát. Both Gabi meséjét Maros Kriszti olyan csodaszépre csinálta meg, hogy nem győzőm csodálni. Gévai Csilla Holdfényszüret könyve, igazi csemege szemnek – fülnek, álmodozóknak és felhőnézőknek ajánlom szeretettel. Azt hiszem, leginkább a vattacukor szó jut eszembe - na nem a ragacsossága miatt, hanem mert olyan hihetetlen a formája, a színe, az íze, és nagyon izgalmas az egész, ritkán jut ilyesmihez az ember. Ha most gyerek lennék, biztos, hogy a nyárra - főleg ezekre az esős napokra, beszereznék valami hosszabb kalandosabb, letehetetlen könyvet is. Mint például amilyen a Csikk, vagy az Ágról szakadt Tóbiás, a lényeg, hogy minimum háromszáz oldalas legyen!