Három az egyben - Coffi, Pocak, Paprika

2008. szeptember 23.Hanna

cimkék: elemzés jó könyv Hanna blog Marék Veronika

A Coffi, Pocak, Paprika gyerekkorom legkedvesebb, ronggyá olvasott könyvei közé tartozik. Legfőbb erénye, hogy három, a gyerekek közt közkedvelt könyvtípust egyesít: egyszerre mese, fejtörő és kézműves. Mondom máris ebben a sorrendben!
1. Az alap egy levél-meseregény a három barátról-tól, Coffiról, Pocakról, Paprikáról, akik eleinte csak úgy leveleznek, aztán pedig azért, mert Coffi elköltözik Pécsre. A levelek mindennapi kalandokat mesélnek el, a megszokott Marék Veronikás hangon: azaz egyszerűen, de nem gügyögve, de a dolgokat nem megcsavarva.
A három barát szerepfelosztásában van a titok: a mesét leginkább Paprika meséli, ő írja a hosszú leveleket, ő találja ki a legtöbb "csinálós" ötletet is - mondhatnánk, hogy annak ellenére, hogy fiú, de épp az a jó, hogy semmilyen bevett kisfiús-kislányos sztereotípia nem idegesíti az olvasót. A fiúk és a lányok egyaránt kreatívak, egyaránt érdeklik a közösségi és kétszemélyes kapcsolatok, manuálisan leköthetők, nem rosszalkodósak illetve nyafogósak. Pocak főz, Paprika rajzol, Coffi pedig megold. Coffi az olvasó alteregója: olvassa Paprika leveleit, élményeit, várja a folytatást, megoldja a feladatokat és egyedül van - ő a toronyba zárt olvasó-királylány. De nem passzív: távolról segít megoldani Paprika és Pocak problémáit. Időnként ő is ír egy-egy hosszabb levelet, különösen, amikor barátra tesz szert. Noha a kettős párok (Pocak és paprika, Coffi és Juli-Puli) azonos neműek, a fiú-lány barátság van a középpontban, de a tágabb közösségben sem határolódnak el fiúk és lányok - nincs az a fajta éles szembenállás, ami jellemző a mainstream gyerekmédiában, ahol szinte óvodáskortól élesen elválasztódnak a fiús és lányos viselkedés- és játékformák, úgy állítva be a helyzetet, mintha fiúknak és lányoknak a szexualitáson túl (ami persze ekkor még tabu) semmi köze nem lehetne egymáshoz.
A szöveg nem csak megjeleníti a gyerekbarátságot, de reflektál is rá: Coffi elköltözésekor az elszakadás fájdalmára és a magányra. Később megkérdezi Coffi Paprikát, hogy miért Pocak a legjobb barátja: az indoklás zseniális, Paprika (az elbeszélő) egyszerűen leírja egy közös napjukat - a barátság nem indokolható, pusztán a közösen telő idő, az élmények és a tettekben megnyilvánuló személyiség képezik alapját. Amikor Coffi új barátra talál, a féltékenység is szóba kerül - feloldása, a kibékülés titkos írás formájában érkezik. A negatív érzelmet feloldani a normál, egyenes nyelven belül túl fájdalmas lenne, így játékosan eltolja magától Paprika. Ha már a neveknél tartunk: a barátok nevezik el egymást egy-egy jellemző alapján, azaz egyfajta kedveskedő név mindhárom, ami kiemeli őket a többiek közül és saját világot teremt számukra. Amikor Coffi elköltözik, megszűnik coffisága, az új helyen mindenki a rendes nevén hívja. Kilökődik a külön név teremtette bűvös, védő körből, az csak a levelekben marad meg. Juli-Pulival lép csak vissza, akinek szintén van ragadványneve.

2. A fejtörők: a szöveget rajzos fejtörők tagolják, legtöbbjében párokat kell keresni. Paprika a leveleiben gyakran úgy mesél el egy-egy esdeményt, hogy lerajzolja Coffinak, és újrajátszatja vele az eseménysort, így téve az élményeik részesévé. Az olvasó pedig Coffival együtt keresgél, bevonódik a mesébe, a fikcióba - cseles kettős játszma az elbeszélőnk részéről. Együtt keressük a bújócskában elbújt gyerekeket, a képek rajzosait, az átváltozott kesztyűket. Lehet számozgatni, összekötögetni.

3. A kézműves ötletek: ezzel aztán végképp kinyúlik a fikció mancsa a lapokról és maga alá gyűri a valóságot. Paprikáék ugyanis rendre kitalálnak mindenféle elfoglaltságot, a kis közösségi összeröffenéseiken játékuk többnyire valamilyen alkotás, amiről rajzos beszámoló található a levelekben. Persze rég azonosultunk a hősökkel, és ezért muszáj kipróbálni, amit ők megcsináltak, hiszen az nagyszerű játék, a levelekből is kiderül. Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen gyerek, aki megcsinálta a Pocakbabát, a láthatatlan képet, bábokat és dobozjárművet. Elég egyszerűek mind technika, mind alapanyag tekintetében az ötletek ahhoz, hogy sikeresen eljátsszuk őket. És persze az ember(gyerek) a saját életére applikálja őket kreatívan, továbbgondol és továbbfűz.

Ilyen barátokra és ilyen barátságra vágyik, miközben Coffiék leveleit lapozgatja, és amennyire lehet, meg is valósítja a szöveget.

(Két kifogás az új kiadással szemben: miért, ó miért a randa címlap, és minek az Oroszlán őrsből Oroszlán kört csinálni? Ha ez zavar egy gyereket (nem hinném), akkor bízzunk meg apuban-anyuban annyira, hogy elmagyarázzuk. Ezek a barátságok úgyis annyira régi szabásúak, se mobiltelefonozni, se csetelni nem szoktak Coffiék egymással, kár kirángatni a történeti keretéből épp ezen a ponton a szöveget.)
Vélemények (összesen 4 hozzászólás)
  • eszti2008 október 7, 14:00
    Nálunk ezt kapták a fiamék első osztályban év végi ajándéknak, mindenki iszonyúan élvezte, pont ezek miatt a dolgok miatt, amit Hanna írsz, a fejtörők, a titkosírás (mindent visz!), meg egyszerűen azért, mert ennyire normálisan szól a mindennapokról, az iskoláról, a barátságról.
  • kurtahaj2008 október 7, 14:53
    Imádtam ezt a könyvet! De jó, hogy újra van!!!<br />
  • Dóra2008 október 7, 16:07
    Nálam is így néz ki a kb 25 éves könyv, és még mindig itt őrzöm a polcon!
  • levendul2008 december 25, 15:14
    Megvettük Hanyinak, azt hiszem hozzáragadt. :))))Nagyon tetszik.
Szólj hozzá te is!
captcha
Írd be ezt az öt karaktert az alábbi mezőbe (erre a spamek kiszűrése miatt van szükség).