Cikkek - Hogyan születik egy Pagony-könyv?

Berg Judit- Agócs Írisz: Cipelő cicák a városban

A cipelő cicák története ott kezdődött, hogy Berg Judit textilművész barátnője, Várnai Zsuzsa, saját kislánya születésnapi meghívóihoz kölessel kitömött, hosszú farkú cicákat készített (ők vitték, azaz cipelték a meghívókat). Minden gyerek, akinek volt ilyen cicája, lelkesen cipelte magával, bárhová is ment: ez adta az alapötletet Juditnak, hogy egy olyan mesét kellene írni, ahol ezek a nagyon karakteres kis figurák lennének a főhősök. Innen indult aztán a "brainstorming" - hogyan, milyen mese legyen ez? Amit Judit biztosan tudott, az az, hogy ezek a cicák gézengúzok. Amit én, mint kiadó kértem egészen biztosan, az az volt, hogy a szülők ne lássák azt, amit a gyerekek látnak (nekem nagy kedvenceim voltak kiskoromban az ilyen típusú összekacsintós mesék, ahol valamit csak a gyerekek tudnak-látnak-hallanak). Az első verzió azonban mégsem hasonlított a mostanihoz - egy hosszabb, fejezetes meseregény kezdett formálódni, sok-sok izgalommal, ám valahogy-valami mégis hiányzott az egészből. Mindeközben persze sokat gondolkodtunk azon, ki rajzolhatná meg a cicákat, és a választásunk elég hamar a nagyon aranyos cicákat és nagyon aranyos gyerekeket rajzoló Agócs Íriszre esett. Összejöttünk hát így, író, rajzoló, kiadó, tipográfus, textilművész - és innentől kezdve egyszercsak minden nagyon jól működött. Annyira sikerült egymásra hangolódnunk, és olyan összmunka, sőt, összjáték alakult ki köztünk, amilyenben még nem volt részünk, minden percét élveztük, és nagyon reméljük, hogy ez az öröm és élvezet meglátszik a könyvön is. Így alakult ki aztán, hogy egy mesekönyvben négy mese lesz, a mesék nem függnek össze, tehát elsősorban az ovisoknak szólnak, de ahol nagyobb testvér van, ott is nagyon beválnak (a fiam konkrétan kétrét görnyedve nevetett rajta); hogy sorozat lesz a Cipelőkből, most városi kalandok esnek meg velük és a gyerekekkel, de a következő részben erdőn-mezőn fognak barangolni, hogy a cicák hasonlítanak az eredeti Zsuzsa-féle bábokra, de sokkal "íriszesebbek" lettek, ennél fogva Zsuzsa bábjai is átalakultak, és most már olyanok, amilyenek a könyv főszereplői, nem egyszerűen cipelő cicák, hanem A Cipelő cicák, Ciró, Pepe és Lőri. Minderről nagyon érdekesen és sok-sok képpel Berg Judit oldalán lehet olvasni itt.

Berg Judit- Pásztohy Panka: Tündérnaptár

Ez a könyv sokkal kevésbé szorul bemutatásra - a Panka és Csiribí sorozat negyedik részéről van szó. Én (persze elfogult vagyok) úgy érzem, Judit meséi egyre jobbak, egyre viccesebbek, egyre fordulatosabbak, Panka rajzai egyre szebbek és aranyosabbak, és ez a világ, ami az első részben, a Micsoda időben megteremtődött, finomodik, gazdagodik, és látszik, hogy szerző is, rajzoló is egyre otthonosabban mozog benne.
Aki nem ismerné a sorozatot, két kis tündér a főszereplője, egy fiú és egy lány (ezért, bár tündéres mese, mégis bátran ajánlható fiúknak is!), és a róluk szóló mesék minden kötetben egy-egy nagyobb téma köré csoportosulnak. Az első kötet meséi az időjárás (nap, szél, hó stb.), a másodiké (Tündér biciklin) különféle járművek (kisvasút, bicikli, mentőautó stb.), a harmadiké pedig (Tündérváros) mesterségek (orvos, cukrász, tűzoltó) köré szerveződik. A most megjelenő Tündérnaptárban ünnepekről van szó, többek között farsangról, karácsonyról, húsvétról, szülinapról vagy éppen Szent Iván-éjről (ez egy új szereplőnek, Nellynek, a vörös hajú angol tündérlánynak köszönhető). Mindegyik mesében benne van az, ami miatt ezeket az ünnepeket szeretjük és fontosnak tartjuk - és mindegyik mesében van valamilyen (általában vicces) fordulat, valami nem várt meglepetés, ami miatt az ünnep mégsem teljesen olyan, amilyennek az a nagykönyvben meg van írva, hanem egyedi, olyan, amilyen csak velük, Pankával, Csiribível és a többiekkel esett meg.

Finy Petra-Gyöngyösi Adrienn: Lámpalány meséi - történetek rossz alvókról

Ha megkérdezik a Pagonyt, miben látjuk a legnyagobb különbséget a külföldi és magyar gyerekkönyvek között, az egyik válaszom mindig az, hogy külföldön több az olyan mesekönyv, ami a gyerekek mindennapi apró-cseprő ügyeiről, örömeiről, bánatairól, problémáiról szól. Ezért (is) szeretik annyian Bartos Erika Anna és Peti-sorozatát, Berg Judit Hisztimeséit, ezért adtuk ki a Bilikönyvet, ezért kértük meg Marék Veronikát, hogy szegény Boribon legyen beteg, és a tavalyi Aranyvackor pályázatunkon ezért volt Gyerekügyek-gyerekbajok a tematika. Itt tűnt fel (akkor még csak egy) lámpalányos meséjével Finy Petra. Engem lenyűgözött, és azóta is talán a legkedvesebb mesém a kötetből az, amikor a kis királylány azért nem tud elaludni, mert rémesen kíváncsi, szülei vajon mit csinálnak akkor, amikor ő alszik. A királyi szülők bizony célbadobósdit játszanak a koronájukkal, buborékot fújnak kakaóból, és hiszitek-nem hiszitek, úgy fekszenek le aludni, hogy még fogat sem mosnak.
Megkértük tehát Petrát, írjon még ilyen kedves és vicces és fantáziadús "nem tudok elaludni"-meséket, lett is hat mese, különböző elalvási (nemalvási) gondokkal, úgy mint kíváncsiság, félelem, elveszett plüssmaci, kiabáló kistestvér... És megkértük Gyöngyösi Adriennt, keltse életre Petra figuráit - és Adrienn pont olyan jókat rajzolt, amilyeneket szokott, csak éppen teljesen más stílusban. Szerintünk nagyon aranyos és vagány lett!

Mosonyi Aliz-Molnár Jacqueline: Piroska és a farkas

Ez pedig a Pagony Klasszikusok legújabb, harmadik kötete.
Régi vágyunk és tervünk volt, hogy elindítsunk egy ilyen sorozatot, amelyben klasszikus (eddig egyelőre Grimm) mesék kapnak helyet, olyan szövegváltozatban, ami egyrészt (többé-kevésbé) hű az eredetihez (azaz nincs lerövidítve, nincs lebutítva, nincs belőle kiszedve a gonosz, stb.) - másrészt érthető, mai nyelven íródott, harmadrészt ne csak egyszerűen újra legyen mondva a történet, hanem irodalmi igénnyel legyen újramondva. Így találtunk rá Mosonyi Alizra, akinek a meséi (megint egy hármas felsorolás következik) egyrészt nagy gyerekkori kedvenceink voltak (Pimpalin, Mesék Budapestről, Szekrénymesék), másrészt sok klasszikus mesét dolgozott már át színházak részére (Csipkerózsika, Hamupipőke, Diótörő), harmadrészt és egészen egyszerűen szólva ő az egyik legjobb meseíró ma Magyarországon.
És a szövegek valóban olyanok lettek, amilyennek már látatlanban is képzeltük őket - sziporkázóak, okosak, viccesek, "mosonyializosak".
A koncepciónknak az is része volt, hogy minden mesét más illusztráljon - kizárólag kortárs magyar, többnyire fiatal illusztrátorok. Molnár Jacqueline nevével először Lackfi János mesekönyvében találkoztunk (Kövér Lajos) - azt hiszem, amikor megláttuk a rajzait, már akkor tudtuk, hogy a Piroskát neki kell rajzolnia. Kedvencem az a kép, amikor a farkas, hasában a nagymamával,a tükör előtt áll, és szegény nagymama ruháit és cipőit próbálgatja... Egyszóval - nem mindennapi könyv, igazi csemege.