gyerekkönyv és játék

Ha már sikerült hozzászoknunk, hogy szeptember van, és újraindult az óvoda meg az iskola, akkor ne feledjük, a Pagonyban is indul az új szezon!

Sok-sok programmal várjuk elsősorban az óvodás gyerekeket, de az iskolásoknak is van néhány meglepetésünk. A régi, jól bevált programok mellett igyekszünk színesíteni a palettát, hogy mindenki úgy érezze, a Pagonyba nem csak könyvekért érdemes betérni. A programok hétköznaponként 17 órakor kezdődnek a Pozsonyi Pagony játszójában, hétvégenként néha délelőtt, néha délután, néha este tartunk programokat - figyeljétek a hírlevelet!

A Pagony rajziskolát hirdet rajzolni, festeni szerető iskolás gyerekek részére. A foglalkozásokat a Pagonyban, nyitva tartási időn kívül, kéthetente vasárnap délelőtt tartjuk. (A decemberi órák múzeumban, illetve műteremben lesznek megtartva.)

A programot Kőszeghy Csilla grafikus, illusztrátor vezeti.
Mivel a helyek korlátozttak, a Pagony Műteremre csak bérlettel lehet járni.

A bérlet ára:

az első négy alkalomra (szeptember 19-október 24-ig) 8 000 Ft
az első nyolc alkalomra (szeptember 19-december 19.ig) 15 000 Ft

 

Az órák természetesen 2011-ben is folytatódnak, új bérlet október végén, illetve december végén vásárolható.

 

Bérlet szeptember 9-től, korlátozott számban a Pagonyban vásárolható.

Első alkalom: 2010. szeptember 19. vasárnap délelőtt 10.30.

 

A Pagony Műterem részletes programja és időpontjai:

 

Csukás István idén nyáron Ibby életműdíjat kapott. Nyilván senkinek nem kell őt bemutatni, az idősebb és fiatalabb korosztály egyaránt ismeri, és nem csak úgy hallomásból. A hatvanas évektől generációk nevelkedtek, nevelkednek a meséin, egyszerűen tényleg megkerülhetetlen. Beleívódott a köztudatba, a köznyelvbe.

Julia Donaldson angol írónő és a német származású Axel Scheffler rajzoló az elmúlt 10 évben egy egész kis univerzumot hozott létre nagysikerű gyerekkönyvekből. Máig legismertebb közös munkájuk az 1999-ben megjelent The Gruffalo című mesekönyv a buta, nagy szörnyről és az okos kisegérről, amelynek fordulatos története, humora, jól megjegyezhető versezete és gyönyörű illusztrációi egyből világhírűvé tették a szerzőket.

Kicsit mindig irigykedve néztem Nicolas-t, a franciák fenegyerekét, aki persze időnként iszonyúan idétlen, vagy rettenetesen ügyetlen, de mégis gyakran képes intelligensebben viselkedni, mint a szülei. Pippi sem semmi Svédországból, mondjuk ő az én gyerekkoromból kimaradt és már csak felnőttként ajánlottam főképpen lányoknak. De még a fiúknak is bejönnek az őrült lány történetei, aki megdöbbentően extravagáns és önálló... Aztán ott van még Rosszcsont Peti Angliából és még sorolhatnám. Ezeknél a könyveknél nemcsak az a lényeg, hogy ún. rosszcsont kölykökről van benne szó - persze azért az egyik legfontosabb ez -, hanem az is, hogy olyan viccesen állnak az elbeszélők saját nemzetükhöz, saját családjukhoz, az őket körülvevő világhoz, azaz mikro- és makrokörnyezetükhöz, amilyen humorral és hozzáállással tényleg csak a gyerekek tiszta és kellőképpen őszintén-kritikus feje tud gondolkodni. A Manolito-sorozat Spanyolországból is ezek közé a könyvek közé sorolódik, az egyik legjobb közülük...

Szombaton beköszöntött az ősz, direkt a Pozsonyi Piknik kedvéért, hogy jobban át tudjuk érezni a nyárbúcsúztató hangulatot. A hideg szél ellenére tömegek sétálgatnak fel-alá a Pozsonyi út lezárt szakaszán.

Stephen Hawking lenyűgözött, és roppant hálás vagyok neki, hogy képes volt olyan közérthető nyelven magyarázni a világegyetemről, hogy még én is megértettem. Az ismeretterjesztő betéteknek viszont Lucy Hawking néhol rendesen alávágott. Bár meglehet, hogy ezen a célkorosztály egyáltalán nem ütközik meg.

Jean Molla Sobiborja úgy kezdődik, mint egy egyszerű ifjúsági regény: gimnazista lány rossz viszonyban van a szüleivel, a nagyszüleit viszont bálványozza. Identitáskeresés, szerelem, anorexia. De ahogyan halad előre a történet, úgy lesz egyre árnyaltabb benne minden probléma. Nem a szokásos nyavalygásról van itt szó (amin bár mindenki keresztül megy személyesen, de irodalmilag kevéssé tud érdekes lenni), hanem egyre izgalmasabb és egyre súlyosabb erkölcsi kérdések boncolgatásáról.

Személyes beszámoló következik a Bogyó és Babóca filmváltozatáról, ne számítsatok hát objektív, mindent kielemző kritikára (de azért elrejtünk itt-ott egy kis véleményt!), inkább csak afféle naplóra.