Cikkek - Csinálj cicákat!

Varrott cica – Egy kezdő óvodásnak, ha éppen cica lett a jele, nagyon jól jön egy saját készítésű, éppen ölelgetnivaló méretű cica, aminek még a farkincája is pont úgy lett kitalálva, hogy az első napokban a még szorongósabb-izgulósabb kisovis erősen belekapaszkodhasson. Ilyen cicát találtam Amy Butler könyvében, a Little stitches for little ones-ban

Egy 40x50 cm-es anyagot félbehajtva szabjuk ki egyszerre a cica elejét és hátulját. Szintén a szabásminta alapján vágjuk ki a mancsokat és az orr, illetve fülrészeket, ezeket rávasalható közbéléssel erősítsük meg.. Maradék anyagokból vágjunk hat darab 3x8 cm-es csíkot, ezek díszítik majd a cica farkát. A cica elejére illeszzük rá a mancsokat, az orr-, fülrészeket és a farkára helyezzük el a csíkokat. Miután rávarrtuk, hímzőcérnával öltsünk szemeket, orrot, szájat és bajuszokat. Hátulról egy kis lyukat vágva tömjük ki a a cicaorrát, hogy picit kidomborodjon. Színével egymás felé illeszzük össze a cica elejét és hátulját, ügyelve arra, hogy a csíkok, fülek és mancsok a széleiknél pontosan illeszkedjenek, majd varrjuk körbe, de ne felejtsünk el egy kb. 6 cm-es nyílást hagyni a farka alatt. A lábak között és az ívelt részelnél vagdossuk be a varrásszélt, majd fordítsuk ki tömjük ki, végül rejtett öltéssel varrjuk össze a nyílást.

Zsebcica – Nálunk két évesen kezdődött, hogy minden ruhának zsebe kell, hogy legyen. Méghozzá olyan zsebe, amibe valami kis hurcolnivaló állat belefér. Ekkor készültek az első zsebcicák a világ legpuhább, sajnos már sok helyen  lyukas pulóveréből, amit régóta tartogatta, hogy majd valamit varrjak belőle a gyerekeknek. Én csak úgy szemre vágtam, de ha biztosra akarunk menni, érdemes keménypapírra sablont rajzolni: egy kis téglalapot, két kis háromszöggel a tetején, majd ezt rajzoljuk körbe kétszer, kb. 0,5-1 cm-t ráhagyva a kiválasztott puha anyagon (lyukas pulcsi, polár, flanel, stb.). Ha ujjbábnak is akarjuk használni, akkor valami vékonyabb pamut anyagból is vágjunk ki egy téglalapot. Először varrjuk hozzá három oldalán a vékony anyagból kivágott téglalapot az egyik puha forma viszájához, a szabadon hagyott oldalon keresztül tömjük ki kis maradék anyagfecnikkel, majd varrjuk össze teljesen. Ez lesz a cica puha, marokba fogható teste. Színes hímzőfonalakkal öltsünk a cicának szemet, orrot, bajuszt, szájat, és díszítsük a füleit, hasát tetszés szerint. Végül illesszük össze a a cica elejét és hátulját, úgy, hogy a két puha anyag színével feküdjön össze és varrjuk körbe az egyik oldalon kezdve, a fejénél a kis füleket körbevarrva, majd végig a másik oldalon. Alul persze ne varrjuk össze, itt tudják a gyerekek bedugni az ujjukat. Fordítsuk ki, és már kész is! (Győri Borbála, ticklemetoo)

Cica-tappancs – amikor a kislányom kiscsoportos volt, még nem tündér vagy királylány szeretett volna lenni farsangon, hanem cica. Az obligát farkinca és arcfestés mellé kis plusznak készítettem neki egy cicacipőt, ami a későbbiekben is nagy népszerűségnek örvendett, ezért már ennyire le van használva.

Ami kellett hozzá: egy kis maradék sötét kord, de más sötét anyag is megteszi, meg fehér polár és hímzőfonal. Egy otthoni tutyi alapján kivágtam az ovális talpat meg a nagyobb ovális felét kitevő felsőrészt, és egy hosszabb csíkot hátsó résznek. A csík felső szegélyébe belevarrtam a gumitartót, a talpra ráragasztottam a polár tappancsnyomot (azaz karikákat), a felsőrészre rávarrtam a fehér karmocskákat. Majd az egészet összevarrtam, belefűztem a gumit és meghúztam kicsit, hogy tartson. És ezt persze kétszer. Én kézzel csináltam, de nyilván lehet géppel is. Ez lett a cicatutyi.

Papírujjbáb – Joel Henriques foglalkoztatós ötleteit előszeretettel vesszük kölcsön, és persze cicája is van, méghozzá nagyon egyszerű. Nem kell hozzá más, csak egy kis színes, maradék karton meg filc: kivágunk egy csíkot fülekkel, és megrajzoljuk rá a cicát, majd hátul összekapcsoljuk vagy ragasztjuk. Mi négy alatt semmiből sem állunk meg, mert az a cicacsalád – ráadásul ezt még a legkisebbek, 3 éves kortól is meg tudják csinálni.

Filcujjbáb – ezeket a szuper aranyos filc ujjbábokat egy amerikai boltban találtam, de azt hiszem, otthon is elkészíthetőek kis munkával. Színes filclapok kellenek hozzá, ezt hobbiboltban szerezhetünk (ahhoz képest drága, hogy mekkorák a lapok, viszont nem kell minimum sok centit venni, és így többfélét tudunk venni ugyanannyi pénzből). A filcből pedig a kép alapján kivághatjuk a kis virslikezeket, háromszögfüleket, meg a foltokat. A szem, a száj, a bajusz hímezve van, és a szegényeken a pelenkaöltés is jól néz ki – de ha nincs kedvünk varrással bajmolódni, akkor mindez tökéletesen megoldható textilragasztóval is, csak előbb a mintákat ragasszuk fel, és utána ragasszuk össze a hasát meg a hátát a cicának. A fület mindenképp varrni kell, ha nem akarjuk hamar elveszteni. Szerintem itt is érdemes fészekaljnyit csinálni, ha ragasztással dolgozunk, akkor egy négy éves is simán beszállhat!

Gyurma cica – ma már többféle kifőzhető-kiégethető színes gyurmát lehet kapni a boltokban, de ha olcsón és házilag szeretnénk cicás nyaklánycot csinálni, akkor kisadag sógyurmákat színezzünk meg temperával, nagyon szép színeket kapunk, és ebből készítsünk cicafejet: egy nagy gömböcöt kilapítunk, két kis gömböcöt belenyomunk szemnek, egy kicsit nagyobbat orrnak, egy hosszú kukacból pedig horgony-szájat kanyarítunk alá, meg bajszokat mellé. Két háromszög a füle, és sógyurma esetén ne feledjük a természet ragasztójával, a tojásfehérjével összeilleszteni a részeket! A fej tetején pedig cerkával csináljunk egy kis lukat – itt fogjuk átfűzni a színes bőrt, hogy nyakba akaszthassuk a cicát. A sógyurma a mikróban egy perc alatt, a bolti gyurmák a használati utasítás szerint sülnek készre.

Aki kicsit művészibb akar lenni, az csinálhat ilyen cicákat is, mint amilyet a Meskán lehet kapni. Szemet minden hobbiboltban kapni fillérekért.

(Akinek pedig ugyanolyan hellokitty-mániás bölcsis gyereke van, mint nekem, annak ajánlom ezt, de csak halkan, mert ez biztos ciki.)