- A mese az van, valahol a levegőben, csak el kell kapnom a csücskét és húzni lefelé, s ha már megvan, akkor le kell írnom.
Ezt mondta Marék Veronika egy interjúban. És valóban úgy olvashatjuk meséit, hogy pontosan ezt a könnyedséget érezhetjük rajtuk. Sok generáció nőtt már fel Marék Veronika meséin, figurái, Boribon, Annpanni, Kippkopp és Tipptopp, a Csúnya kislány, Laci, a Kockásfülű nyúl. Nincs olyan gyerek és felnőtt, aki ne ismerné és ne szeretné őket. Történeteikben meglelhetjük gyerekkorunk történéseit és érzéseit, magunkra ismerhetünk a kedves, csetlő-botló művészgyerekben, Menyusban, a talpraesett Krisztában, vagy épp a romboló Mozdonyban. Ha betegek vagyunk, ott van Boribon, akinek mesélnek, és ha karácsony van, együtt leselkedhetünk Kippkoppal az emberek ablakában. Marék Veronika kezdetben bábosként dolgozott, majd készített képeskönyveket, animációs filmeket, gyerekregényeket, diafilmeket, és híre Japánig is eljutott, több művét kiadták és rajongva kedvelik figuráit.

Marék Veronikával készült interjúnk ITT olvasható.

Ki ne emlékezne Annipannira és Boribonra, a játékmackóra? Marék Veronika 1970-es években írt, immár klasszikus sorozatának főszereplői a harminc évvel ezelőtti gyerekek - azaz a mai szülők - kedvencei voltak, és úgy tűnik, a mai gyerekeknek is ugyanúgy a kedvenceivé váltak. A hétköznapi, minden gyerek számára ismerős, ugyanakkor nem didaktikus történetek, a jól követhető párbeszédek, a kedves és karakteres rajzok Marék Veronika "védjegyei". A régi sorozat öt kötete után a Pagony vadonatúj Boribon-történeteket is kiadott.