Egy halom prekoncepcióval futottam neki a könyvnek. A madárijesztő figurája rögtön Óz történetét juttatta eszembe, olvasás közben még felrémlett többek közt Pinokkió, meg Don Quijote alakja is, és persze nem tudtam szabadulni a Pullman-trilógiától sem. Sehogysem tudtam elképzelni, hogy a fiatalabb korosztálynak szóló könyve is akkorát durranhat, mint Az Úr sötét anyagai. Aztán minden gond nélkül lecsúszott egy nyeletre, és ugyan nem szólt akkorát, de mégis remekül szórakoztam.