Cikkek

Két könyv: az egyik inkább fiús, a másik meg nagyon lányos. Mász Kálmán átjár a falon, mások számára láthatatlan országba tud eljutni, Lufi csak a saját hétköznapi világán próbál kiigazodni. Kálmánnak a világ megmentése a feladata (és rögtön kettőé), Lufinak pedig egy tanulmányi versenyt kell megnyernie, és megfejtenie a rejtélyt, hogy ki rajzolt neki a hóba egy szívet. De mind a két történet érdekes, kedves, mindkettőben van szerelem, barátság, konfliktus a szülőkkel, szóval minden, ami egy kiskamaszt foglalkoztat.

Két könyv: az egyik inkább fiús, a másik meg nagyon lányos. Mász Kálmán átjár a falon, mások számára láthatatlan országba tud eljutni, Lufi csak a saját hétköznapi világán próbál kiigazodni. Kálmánnak a világ megmentése a feladata (és rögtön kettőé), Lufinak pedig egy tanulmányi versenyt kell megnyernie, és megfejtenie a rejtélyt, hogy ki rajzolt neki a hóba egy szívet. De mind a két történet érdekes, kedves, mindkettőben van szerelem, barátság, konfliktus a szülőkkel, szóval minden, ami egy kiskamaszt foglalkoztat.

Milyen a Nap leánya, ha északról és milyen, ha délről nézzük? Van két népmesei gyűjtemény is, amelyeknek ugyanaz a címe: A Nap l(e)ánya, és persze teljesen másmilyenek. Nem is csoda, az egyik északi népek meséit gyűjti össze, a másik olasz népmeséket. Nagyon érdekes egymás mellett olvasni az északi és a déli népmesehagyományt, főleg ha mellé tesszük a magunk köztes (se nem déli, se nem északi), alapértelmezettnek vett mesekészletét.

Fut, mászik, menekül, találkozik, elkerül, kételkedik, rájön, elbizonytalanodik. Keres és keresik. Az Ágrólszakadt Tóbiás szerzőjének új könyve pergő, izgalmas, igazi kalandregény.

Julijulinak nagyon elfoglaltak a szülei, a nagytestvére pedig sokszor nagytestvéres dolgokat csinál, ráadásul most hosszabb időre Angliába költöztek, ezért az óvodai barátaival sem tud játszani. Még szerencse, hogy vele van Mackó, akivel nagyon jól el tud beszélgetni.

Éldegélünk a nagyvárosi forgatagban. Néha sopánkodunk, hogy messzire kerültünk a természettől, hogy nem madárcsicsergésre ébredünk, hanem autódudálásra. Máskor meg büszkén járunk-kelünk a kivilágított Lánchídon, és örülünk neki, hogy amit a turisták ámuldozva fényképeznek, az nekünk a mindennapi környezetünk. Izgalmas arra gondolni, hogy nemcsak Petőfi mászkált ugyanezeken az utcákon, de Mátyás király is, aki inkább mesei figura egy gyereknek, mint történemi szereplő, mégis bármikor beléphetünk a templomba, ahol az esküvője volt. Hétköznapi környezetünk természetesen hordozza magában a meséket, csak meg kell benne találni. És ha már megvannak, tovább lehet írni, ki lehet bővíteni, csak a képzelet szab határt.

Gyerekkoromtól fogva izgatnak a betyárok, illetve a betyár-jelenség, már ha van ilyen. Hogy van az, hogy tulajdonképpen bűnözőkről van szó, mégis mindenki nekik szurkol, hogy van az, hogy szomorkodunk, ha elfogja őket a pandúr, de senki nem szeretné, ha őt rabolnák ki ezek a szimpatikus fiatalemberek. Betyárok az iskolai vagány rosszcsontok is, akiket valami félelemmel vegyes tisztelet és népszerűség övez, és az utóbbi évek magyar betyárja volt a Viszkis rabló is, akiről különböző legendák keringtek, és a gyerekek ugyanolyan érdeklődéssel követték ténykedését, mint a felnőttek. Lehetett tudni, hogy bűnöző, és nem szép dolog az, amit csinál, de kicsit mindenki örült, mikor sokadszorra is túljárt a rendőrök eszén. Talán éppen ez, a hatalom kijátszása hozza közel a betyárokat a közemberhez, aki jóllehet, saját védelmét ettől a hatalomtól várja, de azért örömmel tölti el, mikor azt látja, hogy egy közülünk való lyukat tud ütni a rendszeren.

Miért fúj a szél? Hogyan születtem meg? Miért nincsenek télen virágok? Egy gyereknek nagyon sok miértes és hogyanos kérdése van. Olyan kérdések, amiken mi sokszor nem is gondolkozunk, vagy egy gyors válasszal lezárjuk magunkban. De mikor el kell magyarázni valakinek, aki a mi okosnak vélt válaszunkat újra kibillenti egy következő miérttel vagy hogyannal, akkor kiderül, hogy nagyon hamar sarokba tudunk szorulni a sok okosságunkkal. Vagy nem voltunk elég érthetőek, vagy nem kielégítő a válaszunk, vagy egyszerűen érdektelen.

"Nagyon furcsa kis könyvecske ez. Ránéztem a kiadásra: kisalakú, puhafedelű, vékonyka. Ránéztem a borítóra: iskolai tábla, rajta krétafirkával a cím: Legeslegrosszabb (áthúzva, mintha javítás lenne) jobb tanévem. Rögtön azt gondoltam, hogy tudom, milyen fajta történet lesz: biztos új iskolába kerül a főhős, az elején nehezen illeszkedik be, de aztán minden jóra fordul, vagy elmegy a legjobb barátja, de aztán talál másikat, vagy majdnem megbuktatják, de a korrepetáláson szerencsére találkozik egy helyes fiúval, csinos lánnyal. De tévedtem." Turai Juli írása Barbara Robinson magyarul nemrég megjelent könyvéről.