Cikkek

Tamkó Sirató Károly a huszadik század magyar avantgárdjának egyik vezető alakja - mint ilyen, persze külföldön nagyobb elismerést szerzett saját korában, mint nálunk. Itthon a gyerekversei miatt ismert, hiszen ki ne tudná eldúdolni a Bőrönd Ödönt, ami azóta békávés hangjelzéssé avanzsált, vagy a Szil, szál szalmaszálat. A Kaláka Tamkó Sirató albuma minden óvodába és kisgyerekfülbe elvitte a költő szürreális képeit és játékos-virtuóz rímeit.

Az Aranysityak alcím szerint Friss gyerekversekkel van tele. Friss versekkel és főleg, pár kivételtől eltekintve friss gyerekversköltőkkel, olyanokkal, akiket jórészt nem jut eszünkbe megemlíteni, amikor a kortárs gyerekversekről beszélünk, akiknek nincs (több) kötetnyi versük, interjúik és gyerekműsoruk.

A magyar gyerekirodalom hagyományosan termékeny terepe a költészet. A kommunista kultúrpolitika eredményeképp a tiltott, főként az Újhold köréhez köthető költők a gyerekirodalomban tudtak megmutatkozni, és mind azt a poétikai és szemléletbeli újítást, a költő, a vers és a befogadó viszonyának modern átalakulását és a számukra otthonos angolszász kultúra humorát behozták a gyerekirodalomba.