Cikkek - Könyvfesztiválon jártunk

 

A szombati nap kis csalódással kezdődött számomra. A programkiírásba hiba csúszott, emiatt a Sári, Samu és a titkok című előadásról pont lekéstem. A Cerkabella standjánál vígasztalódom egy Kivirähk-breviáriummal, közben az a pletyka terjed, hogy holnap is lesz előadás. Téblábolok a standok közt, forgatom az új könyveket, a Pagonnyal szemben épp a szerzők dedikálják a Nini néni és a többiek című kötetet. Miközben várakozom, Finy Petra címadó írásával szórakoztatom magam, Nini néni egy pillanat alatt elvarázsol.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szokták mondani, hogy az írók/illusztrátorok többé vagy kevésbé, de magukat írják/rajzolják meg a műveikben. Nem kell messzire mennünk példáért, ilyen a Könyvfesztivál díszvendégének, Per Olov Enquistnek is a meseregénye, melyet most Kiskovács Eszter gyönyörű illusztrációival adtak ki újra. Vagy épp ilyen, az a kissé szokatlan történet is, mely kalandvágyó bajuszokról szól, s melyből szombat délután maga az író, Víg Balázs adott egy kis ízelítőt a gyerekeknek. Mikor a Három bajusz gazdát keres című könyvet olvastam, le mertem volna fogadni, hogy helyenként a szerzőről, és hőn szeretett bajuszáról szól. Aztán tessék, egyszercsak szembetalálom magam egy fiatalemberrel, kezében a könyv, bajusz meg sehol. A szerzőnél ugyan lapul néhány, de azok csak papírból vannak. A beszélgetés kicsit döcögősen indul, a gyerekek bátortalanok, de csak addig, amíg elő nem kerülnek azok a bizonyos bajuszok, és ki nem kötnek a gyerekek orra alatt. Víg Balázs részleteket olvas fel a könyvből, közben a mesebeli helyszínről, Születésnapfalváról, és az áhított szülinapi ajándékokról beszélget a gyerekekkel. A hallgatóság egyre közelebb merészkedik, egyre több orr alatt fityeg bajusz, és nemsokára már bátran találgatnak, mi lehet Kárpáti Tibor képein. A saccolás nem mindig sikerül, egy kisfiú például egyenesen Batmant véli felfedezni az egyik rajzban. És hogy van-e még manapság keletje egy jó, tömött bajusznak? Víg rögtönzött közvéleménykutatást tart az ifjak közt. Akad egy-két kisfiú, aki nem bánná ha felnőtt korában ilyesmi fityegne az orra alatt, de a lányok kifejezetten elhatárolódnak a bajuszos jövendőbeliktől. A szerző ezen kicsit elszontyolódik, és végül csak kiderül, valaha az ő arcát is díszítette egy szép, nagy bajusz. Hogy mi történt vele? Ha kíváncsiak vagytok rá, olvassátok el a könyvet, Víg Balázs bajszának történetét abban a fejezetben találjátok, melyben Harcsa szomszéd feleséget keres magának.

A könyvbemutatónak vége, mindjárt jön a nap fénypontja. Legalábbis számomra az, nagyon várom már. A Stúdió K színészei mutatnak be egy részletet A rettentő görög vitézből. A bajuszok még le sem kerültek a gyerekekről, én már vágtázom is tovább, mert Andrus Kivirähk észt szerző dedikál a Cerkabella standjánál. Persze a Sári, Samu-kötetemet otthon hagytam, de azért sikerült a breviáriumba egy aláírást szereznem, és még épp jókor érek vissza, a bábszínészek már készülődnek. Kovács Eszter konferálja fel a műsort, én közben megpróbálom kitalálni, milyen szerepe lesz a talicskának a bunkós ember színben. Jobbomon a szerző, Zalán Tibor, tőlem balra a kötet illusztrátora Baranyai András várja az előadást. Esztertől megtudjuk, hogy április 20-án meg lehet tekinteni az egész előadást a Stúdió K Színházban, és május 29-én, a gyereknapon is játszák még egyszer ugyanitt, a Millenárison. A talicska kereke megindul, Thészeusz ballag rajta, hatalmas ötlet. Egy bábot többen mozgatnak, akárcsak a japán bunrakunál. Lenyűgöző a bábjátékosok összhangja, azt se tudom hová kapjam a fejem, úgy sejtem ezt nem elég egyszer látni. Zalán Tibor zseniális rímjei pattognak, Periphétész fején meg csattan a buzogány, egyszer, kétszer, háromszor. Negyedszerre vége lesz a bunkósnak, Thészeusz pedig tovább áll, vele mi is, mert a Pagony standjánál a szerzők dedikálnak. Zalán Tibortól stílusosan “rettentő szeretettel” kapok egy aláírást, Baranyai András pedig gyorsan rajzol még egy bunkós embert a lap aljára.

Közben a Gyereksarokban gyűlik a tömeg, Berg Judit és Agócs Írisz mutatják be a legújabb Maszat-könyvet. Az írónő mesél a beteg kisfiúról, közben Írisz nagyon profin, és villámgyorsan rajzol Maszatot, Hóchócot, vagy a beteg állatokat, épp mit kér tőle Judit. Jól felépített dramaturgia, de Berg Judit akkor sem ijed meg, ha a gyerekek kizökkentik a szerepből, sőt. Judit bábozik, közben végtelenül spontán és szellemes, a gyerekek pedig benne vannak minden játékban. Előkerül az orvosi táska, a beteg állatokat jó alaposan meg kell vizsgálni. Judit orvosszakértőket keres a tömegben. Egyre másra jelentkeznek a gyerekek, bekukkantanak az elefánt fülébe, meghallgatják sztetoszkóppal, és még oltást is adnának szegénynek, pedig csak a torka fáj. Egy lelkes jelenkező még magának is beadat egy szurit, doktor Judit pedig egy ragtapasszal jutalmazza a bátorságát. Teljes az extázis, a műsor végeztével a gyerekek megrohamozzák az írónőt, jönnek a szülők is dedikáltatni. A szerzőpáros alig jut el a Pagony standjához, ahol pedig dedikálniuk kéne. Estig ott ülnek, lassan fogy a tömeg, szinte egyszerre indulunk haza.

A vasárnap kicsit nehezen, álmosan indul, de úgy tűnik, csak nekem, mert mire odaérek a Millenárisra, a gyerekek már javában mulatnak Nyúl Péter kalandjain. Azért vígaszképp kapok én is egy foglalkoztatót, a fiúk biztos odáig lesznek majd érte. Kicsit arrébb Horváth Mónikával kézműveskednek a gyerekek. Vilmát és a ruháját színezik ki, amit Vilma némi vagdosás után még magára is ölthet. Remek ötlet, gyerekkorom papírbabás öltöztetőit idézi.

 

 

 

 

 

 

A Gyereksarokban Menyhért Anna olvas fel A kis ló tündérországban című könyvből, a meseutca sarkában pedig Jakabosné Kovács Judit, a Kerekítő szerzője mozgatja meg a népet. Leginkább persze az anyukákat és az apukákat, akik mondókázás, éneklés közben még becsülettel lovagoltatják, és emelgetik is csemetéiket, hogy az bármelyik súlyemelőnek becsületére válna. Rengetegen vannak, alig lehet elférni, a résztvevőket azonban ez láthatólag cseppet sem zavarja, a hangulat kifogástalan.

 

 

 

 

 

 

A színpadon készülődik a Kompánia társulat. A fakardos, kertésznadrágos fiatalemberben nagy örömömre felismerni vélem Samut, ott meg a cekkeres anya, egy fodros szoknyás Sári, a nagy pocakos pedig nem lehet más, csakis apa. A színészek együtt játszanak a gyerekekkel, de még előtte egy helycserélős játékkal melegítenek be. Jó látni, ahogy a felnőttek ügyetlenül futkorásznak fel s alá, nehogy előbb üljenek le a gyerekeknél, legyen idejük nekik is megszokni a helyzetet. Nemsokára minden résztvevőből álomkutató válik, akik mellkasukon egy-egy bilétával üldögélnek a párnákon. Nézik a “3d-s oktatóvideót”, gyorstalpaló tanfolyam az elhanyagolt álmokról, főszerepben a házmester bácsival, aki monológ közben a köpenyéből facsargatja a vizet, fején úszósapka és vödör, nyakán, lábán fura tengeri állatok fityegnek. Kisvártatva emailt kapunk Észtországból, valakinek az elhanyagolt álma elszabadult, és most tüskés rém képében ijesztget. Hogy a kutatók kitalálhassák, kinek az álma a tettes, bele kell lesniük a kis család álmaiba. A gyerekek választhatnak, kihez csatlakoznak, majd rövid gyakorlás után mindenki bemutatja a szereplők álmait. Sári elmeséli hogyan jut a lifttel felhőországba, ahol a felhőbalerinák már várják. A kislányok kék nejlonzacskókat reptetnek, táncolnak a felhőkkel, majd leülnek anya női magazinjait nézegetni, Sári az egyiket fintorogva eldobja, mondván “fúj ebben csókolóznak”. Anya álmában a palotáját épp kelkáposztafőzelék rohamozza. A királylány ruhába öltöztetett (kislány)anyát csak a “rendkívül izmos és erős” apa tudja megmentni, akit szintén gyermekszereplő játszik. Apa némi izommutogatás után fakardot ragadva ront a főzelékre. A könyvben apa karaktere, és a köré felépített álom volt számomra a legkedvesebb. Bevallom, meg is könnyeztem az eszeveszett tempóban nyargaló kisfiút, mint apukát, persze hogy aranyérmet érdemelt. Az előadás csúcspontja a tüskés szörny felbukkanása, és Birka úr kényszerű szereplése. A szörnytől néhányan kicsit megijednek, de a színészek magabiztosan uralják a helyzetet. Birka úr a piros papucsában klaffog keresztbe-kasul a színpadon, közben meg állandóan puffog, semmi sem jó neki, még a Könyvfesztiválról is megjegyezi, hogy csak az ő könyvei nincsenek kint. Álomkutatóink példásan állják a sarat, Birka úrral nem könnyű, de a végére csak meggyőzik hogy foglalkozzon az álmával, ne hanyagolja el. Remekül felépített darab, szívet melengető előadás, hála az ízig-vérig profi, gyerekszerető színészeknek, akik egy dal erejéig még azt is megmutatják nekünk, milyen az észt nyelv.

A Könyvfesztivál véget ért, lassan készülődhetünk a Könyvhétre, de addig is van mit olvasni, számos remek kiadvány jelent meg. Olvassatok minket továbbra is, igyekszünk minden újdonságról minél hamarabb beszámolni.

A cikkben szereplő könyvekről és színházi előadásról írott korábbi kritikáink:
Per Olov Enquist: A három barlang hegye
Víg Balázs: Három bajusz gazdát keres
A rettentő görög vitéz - előadás
Menyhért Anna: A kis ló tündérországban
Andrus Kivirähk: Sári, Samu és a titkok

Néhány Könyvfesztiváli újdonságról az olvasósarokban találtok részleteket:
Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz
Varga Máté: A varázsló és a körhinta (a Nini néni és a többiek című kötetben jelent meg)
Béatrix Delarue: Vilma levese
Gévai Csilla: Nagyon zöld könyv
Andri Snaer Magnason: A kék bolygó

A fotókat köszönjük Berg Tamásnak (szombat), Lehotka Gábornak (vasárnap) és a meseutcának!