Cikkek

"Az utóbbi években  nem volt tavasz Bologna nélkül – 2006 óta immár ötödször látogatjuk meg a Nemzetközi Bolognai Gyerekkönyvkiállítást és Vásárt. Sokszor írtunk is róla a Pagony oldalán, ide kattintva olvashatod a tavalyi beszámolónkat. Szinte hazajárunk tehát, ismerjük a Vásár minden zegét-zugát, otthonosan mozgunk – hiába óriási, nem tévedünk el, csukott szemmel megtaláljuk az olaszok standjait, az angolokat, a franciákat, az illusztrátorok kiállítását, az illusztrátorok üzenőfalát – erről egy képet is mutatok..."

- Kovács Eszter írása a Bolognai Gyerekkönyvvásár kapcsán.

Tudtuk, hogy Pali beteg, de mivel soha nem mondta, soha nem mutatta, nem igazán hittük. Mint ahogy azt sem igazán lehet elhinni, hogy Békés Pali nem él már...

Hiszen mindenhol ott volt, ahol fontos volt ott lennie, ahová hívták, ahol segíthetett, ahol olyan kezdeményezést látott, ami a magyar irodalom és kultúra ügyét szolgálta. Ezen belül is kitüntetett figyelemmel fordult a gyerekirodalom felé – noha nem csak gyerekíró volt, ő volt az egyik legfontosabb magyar gyerekírónk, olyan könyvekkel, mint A kétbalkezes varázsló, a Doktor Minorka Vidor nagy napja, a A Félőlény vagy A bölcs hiánypótló. Fordított is: ki ne emlékezne Adrian Mole kínszenvedéseire, Pali felejthetetlen tolmácsolásában.

1963 óta minden év tavaszán megrendezik Bolognában a Nemzetközi Gyerekkönyvkiállítást és Vásárt, 2006 óta pedig – amikor is Magyarország volt a díszvendég - mi, azaz a Pagony szerkesztői is rendszeres látógatói vagyunk a vásárnak. Hogy milyen is Bologna? Elsőre befogadhatatlanul és bejárhatatlanul nagy (20.000 négyzetméteren terül el, több mint 1300 kiállítóval, a világ minden tájáról) - gyerekkönyvek minden mennyiségben. Amikor először jártunk ott, csak kapkodtuk a fejünket, és nem győztünk betelni a látvánnyal - ennyi gyerekkönyvet, ráadásul ennyi szép gyerekkönyvet még sohasem láttunk.

A 2009-es Könyvhétre megjelent nagy sikerű Apám kakasa c. "paródia"-kötetről nemrégiben Lackfi Jánost, a kötet egyik szerzőjét faggatuk. Kérdéseinkre most a másik szerző, Vörös István felel. Vörös István szintén nem csak a gyerekirodalom területén mozog, felnőtt lírája intellektuális és játékos egyszerre, emellett szintén tanít a Pázmány Bölcsészkarán, akárcsak szerzőtársa.

A Könyvhét egyik szenzációja kétség kívül a Lackfi János-Vörös István által jegyzett "paródia", vagy inkább "átirat"-gyűjtemény, az Apám kakasa. A címadó vers eredetije természetesen Petőfi Anyám tyúkja, de Szabó Lőrinctől Weöres Sándorig, Kosztolányitól József Attiláig, Kormos Istvántól Tamkó Siratóig a magyar (gyerek)költészet minden klasszikusa felidéződik – háromszor. Egyszer az eredeti vers maga, egyszer a Lackfi-verzió, és egyszer a Vörös-verzió. A magyar líra leghíresebb címei, sorai, Bóbita és Vackor, Füstbement terv és Bors néni, Iciri-piciri és Családi kör – azok a versek, amelyeket feltehetőleg mindnyájan ismerünk, szeretünk, amelyeknek ritmusa ott dobog bennünk akkor is, ha éppen a szövegre nem emlékezünk: mondhatjuk, örökzöldek, a közös kulturális örökségünk.

Fenyő D. György legendás magyartanár, sokáig a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, tanított, most az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában vezető magyartanár, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke. Régi pagonyosok (azóta bizonyára nagy gimnazisták) emlékezhetnek a Pagonyban tartott mesemondó, versolvasó-versíró és főként az egyszerűen Könyvolvasónak keresztelt "alternatív irodalmi" szakköreire, vagy ha jobban tetszik, klubjaira.
Most a kötelező olvasmányokról beszélgettünk, a régiekről meg az újakról, a jókról meg rosszakról, meg egyszerűen arról, hogy mit olvasson a gyerek, ha nyolc, tíz vagy éppen tizennégy éves.