Cikkek

A Vilma levese című könyvben két mesét találsz Vilmáról, aki egy kedves, cserfes lány, élénk képzelőerővel: kis fehér házuk kék zsalugátereit rázza a szél. Ezek mögött él ő és az édesanyja, különös világban - összeköttetésben az éggel, a földdel és a vizekkel. Olyan élményeket tapasztal meg egy ebéd alatt vagy egy ajándék átvételekor, amelyek számodra is érdekesek és sajátak lehetnek.

Vilma történetét Beatrix Delarue írta és Horváth Mónika álmodta képbe. Most Vilma első kalandjából olvashatsz egy rövid részletet beleolvasó rovatunkban - ide kattintva.

Már Hófehérke sem a régi. A Grimm testvérek fehér bőrű, ébenfekete hajú szépsége kishíján kiszőkült a harmincas évek végén, de végül Walt Disney csak megkönyörült rajta. Elég volt néhány cuki állatka, csetlő-boltó törp, és egy, már a történet legelején felbukkanó hősszerelmes herceg, hogy a hevesen gesztikuláló lány beénekelje magát a világháború, és a gazdasági válság által megtört átlag amerikai szívébe. Közben eltelt majdnem fél évszázad, Hófehérke őzikeszemeit és bárgyú mosolyát pedig teljesen átrajzolta egy magyar rajzfilmkészítő. A tenyeres-talpas torzszülött leányzó fricskát mutatott a ‘80-as évek magyar valóságának, majd trappolt tovább, és meg sem állt, egészen a világhírnévig.

Paddington annyira angol, mint a Tesz-Vesz Város, Mary Poppins vagy a Fecskék és Fruskák. Összetéveszthetetlen emeletes házak, kiskertek, teák és kakaók, kandalló és jómodor, taxisok, boltosok, rendőrök.

Paddington a Legsötétebb Peruból érkezett 1958-ban potyautasként hajón és vonaton a Paddington pályaudvarra, ahol a Brown család megtalálta, (örök)befogadta és egy gyors névválasztással megkezdte az "anglicizálását". Nagy szerencsénkre most már hozzánk, Magyarországra is megjött.

Kippkopp a mi Kis Vakondunk, a kedvence minden állatokra-növényekre-gyűjtögetésre fogékony óvodásnak. Kidolgozott természeti képek, szép textúrák és jó, jelentésteli történetek vannak minden kötetében. A természetjáró, bütykölő gömbölyded lény anyagát tekintve a természet része, de az ember alkotása, ugyanannyira tartozik hozzánk, mint az erdőhöz-mezőhöz. De még több is, mint egy kis infantilis vakondféle, a sorozat során felnő, természeti lényből felelős apává válik.

Nemrégiben kis kalauzban felsoroltuk, hogy szerintünk kik a legcukibbak az újabb gyerekkönyvek birodalmában. Most a régi kedvencekről törölgetjük le a port, bár egy igazi cuki ugye sosem porosodik be, tehát csak tovább fényezzük az amúgy is évtizedek óta népszerű hősöket.

Tove Jansson a világ egyik legzseniálisabb prózaírója, gyerekkönyvei és novellái világirodalmi rangúak, sőt, felnőttkorban még élvezetesebb őket olvasni, mint gyerekként. Jansson 28 éves korában hagyta el a szülői házat és azután felváltva élt Helsinkiben és egy lakatlan finnországi szigeten barátnőjével, Tuulikki Pietilä-vel. Műveire jellemző a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor. A Múminkönyvek egyik központi témája pedig a magány sokfélesége.

Pettson és Findusz történeteit azért szeretem, mert bennük egy totálisan nem-hagyományos család él idilli békessegben. Egy egyedülálló, bogaras apuka és "fia", a kertésznadrágos macska. Findusz az én értelmezesemben egyértelműen kisgyerek, elég, ha csak összehasonlítjuk a bogaras öreg többi háziállatával: a csirkéken meg a teheneken nincsen zöldcsíkos nadrág sem vicces sapka, Finduszon viszont van, a macska tehát kivételes helyet foglal el Pettson életében...

Listánkból kiderül, hogy mi kell ahhoz, hogy aranyos, gyerekek kedvence mesehős váljon valakiből. Nem árt egy nagy pocak, nagy szem, jó, ha mindennapi problémáink vannak, és időnként bájosan mosolygunk. Cukiság listánk első fejezetében a mai cukikkal ismerkedhetünk meg kicsit mélyebben... (Győri Hanna írása)

Nils Holgerssont a legtöbben a nyolcvanas évek végén a televízióban vetített rajzfilmsorozatból ismerhetik. A főcímzenét azt hiszem 20 fölött bárki el tudná dúdolni. Elárulom, hogy az idegesítő kis pocok nincs benne a könyvben, és ez sokat javít az élményen....

Tulajdonképpen erről van itt szó, kutyavásár volna, csak éppen fiktív kutyákból, de olyanokat válogattunk, akik nem maradnak el élő társaik mögött, sem tarkaságban, sem ugatás és hűségesség szempontjából. A legjobb kutyás gyerekkönyvek, amiket valaha írtak - szerintünk. (A felnőtteknek szólókból most nem válogatunk - de ezeket ők is nyugodtan olvashatják, nem fognak unatkozni.)

Hogy ki is az a macskák réme? És kik azok a lusta macskák, akik csak nyávognak, meg miákolnak, a vékonyka hangú fehér, meg a cigizős, altban utazó fekete? Most sokkal jobban megismerhetitek őket, ha eddig is nem túl sokat árultunk volna már el róluk...