Adott egy tudományág, ami valahol ott lebeg a (szabad)bölcsészet, a pszichológia és a spirituális területek között, meglepően erős és vállalható mezőt alkotva. Én szkeptikus természet vagyok, de ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább azt veszem észre, hogy közelebb kerülök a spirituális tartalmakhoz, természetesen sosem levetkőzve személyiségem, mások szerint jegyem adta kritikus és racionális hajlamomat. A "Boldizsár Ildikó jelenséget" (ha mondhatok ilyet, már pedig miért is ne) kicsit harcnak, egy legyőzendő feladatnak is fogtam fel magamban, ahol úgy éreztem, elsősorban magamat kell legyőznöm. Ki kell nyitnom a „tarisznyámat”, ki kell nyitnom becsukott ajtóimat, és engedni beáradni rajta az elfeledettet, a meséket...