Mindent Agócs Íriszről
2009. október 12. —
Tegyük fel, hogy a legjobb barátom vagy, átlustálkodtad a hétvégét és lecsúsztál a múlt szombati Agócs Írisszel folytatott beszélgetésről. Most megpróbálod kihúzni belőlem, hogy milyen lány ez az Írisz, magas vagy alacsony, szerény vagy nagyképű, lelkes vagy egykedvű.
Én erre azt válaszolom, hogy ideje lenne hinni nekem és legalább egy saját vagy kölcsön gyerekkel eljönni egy-egy szombati beszélgetésre, mert pont az a lényeg benne, hogy ne én mondjam meg, hogy szerintem ki milyen, hanem van lehetőséged saját magad eldönteni a kisugárzás és szimpátia kérdését, hisz ott helyben belenézhetsz az írók és illusztrátorok szemébe.
Aztán megenyhülök, és mégis beszélni kezdek neked róla, csupa olyan dolgokat, amit én is most hallottam először tőle először. Mondjuk, tudtad, hogy Írisz szülővárosa Baja, és az egész családja rajzol és ő talán éppen ezért úgy döntött, hogy inkább kulturális antropológusként az álmok természetéből fogja írni a diplomáját Pécsett? Aztán az élet úgy hozta, hogy az egyre népszerűbb rajzaiért kezdtek utánanyúlni értő kezek Pestről.
A többit meg talán már tudjuk: ő lett a Jancsi és Juliska, a Cipelő cicák a városban, a Cipelő cicák a hátizsákban, a Maszat játszik és az Emberke színe című könyvek illusztrátora. Azt is megtudtam, hogy Írisz készített már papírszínházat is – na cimborkám, mégis tudtam újat mondani? - a Méhkirálynő című mesét keressétek a sorozatból!
Ezen a szombaton sokan jöttek, nézték, hogy épp mit rajzol Írisz nekik: medvét, egyetemet, hajtincset. De Írisz, és mik a további terveid?
Sokat-sokat rajzolni, például a Cipelő cicák el fognak keveredni a cirkuszba is, de ami biztos: a macskák már a nyomdában vannak!
Mondd el a véleményed!