Morris, a titkos ügynök - Az eltűnt reggeli rejtélye
Részlet Jan Brick könyvéből
2012. június 28. —
Morris kutya kalandjai a nagyóvodások, kisikolások számára egy detektívregény izgalmasságát nyújtják, de a történetek tárgya, hossza és komplikáltsági foka a gyerekekre szabott. Mindez a Nordqvistre hajazó részletgazdag, humoros illusztrációkkal. Morriséknak most azt kell kinyomozni, hogy hová tűntek az éjszaka a pékségek és a pékek.Másnap szombat volt. Hétvége!
Ezért aztán nem sokat törtem a fejem az éjszakai postán, amely Mumpic professzor számára érkezett. A napsugarak és az ágakon csüngő őszi levelek villódzó árnyjátékot vetítettek reggeliző asztalunk lapjára, és a kávéskanna kiöntőjéből kis fehér gőzkígyó táncolt elő.
Pepe már jó ideje magára vállalta, hogy ő gondoskodik a reggeli zsemléről. A közeli faluban lévő kis sütöde tulajdonosa Aranyos pék volt. Üzlete bejárata fölött, és a papírzacskóin is arany betűkkel ez állt:
Ki korán kel, Aranyosra lel! – Aranyos pék nagyon büszke volt erre a reklámmondatára, amelyet ő alakított át az ismert mondásból: Ki korán kel, aranyat lel.
Ezen a reggelen azonban Pepe egy nejlonzacskóval tért vissza, amelyen hupikék betűkkel ez állt:
„OLCSÓ”
Éhesen nyúltam Pepe zacskójába, és egy kőkemény bucit húztam elő, amely a mancsomban egyszerűen… morzsákra hullott szét! Újabb és újabb kísérleteim ugyanilyen eredménnyel jártak, mígnem a fél tucat buciból, amelyet Pepe hozott, egyetlen morzsahalom maradt csupán.
Ez már több a soknál! Titkos mikrofonomon leszóltam Mumpic professzornak:
– Morris Mumpicnak… jöjjön! Professzor, hall engem? Jöjjön sürgősen!
Csend.
Majd teraszunk padlója megnyílt, és felbukkant a professzor feje.
– Vettem az üzenetet, Sir.
– Hagyjuk a tréfát, Mumpic professzor, nagy gondban vagyunk – feleltem.
A jelenés a reggelizőszékébe vetette magát.
– Akkor jelentést kérek!
Pepe izgatottan elmesélte, hogy Aranyos pékségét mintha a föld nyelte volna el…
– A helyén egy önkiszolgáló bolt áll! A felirata OLCSÓ PÉKSÉG! Az ember bemegy, műanyag polcokon sorakoznak a perecek, zsömlék és kenyerek, a vevő, mint egy nagy turkálóból, felkapja, ami kell neki és beleteszi az állványról letépett nejlonzacskóba, aztán az egészet az automata mérlegre dobja, amely egyben kassza is, fizet és ripsz-ropsz!, már mehet is!
Amint Pepe a beszámoló végére jutott, Mumpic professzor a háziköntöse zsebébe nyúlt.
– Morris és Pepe, a helyzet valóban figyelemre méltó: ma éjszaka jelentést kaptam Macipoci felügyelőtől, aki titkos segítséget kér a titkos csapatunktól, mert az egész országban mindenütt Olcsó Pékségekre cserélték a régi kis sütödéket. Ezeknek az Olcsó-boltoknak a reggeli zsemléje viszont mindenki kezében szétmorzsálódik, mielőtt beleharaphatna. A falu, a város, sőt az egész ország el van keseredve. A legrosszabb az egészben az, hogy nemcsak a pékségek, de az összes pék, köztük a mi Aranyos pékünk is nyomtalanul eltűnt! Ó, jaj, barátom, az én öreg BMW-m dübörgésére mondom: a hangulatunk ezen a reggelen évszázados mélypontjára zuhant. Pepe rosszkedve még a rossznál is rosszabb lett: le kellett mondania imádott nutellás zsömléjéről! A helyzet tisztán állt előttünk: nincs más megoldás, mint felkutatni és visszahozni Aranyos péket és az ő felülmúlhatatlan zsömléit!
