Cikkek

Hallottatok már Matildról és Margarétáról? Nem? Akkor gyorsan nézzétek meg őket az olvasósarokban, de itt van egyikük a képen is, ez a vöröshajú boszorkány Matild. Tudnak varázsolni is, igen, de nem is ez a lényeg, nem kell lengetniük a varázspálcát, körülöttük úgyis minden kavarog. Beszélő kerti állatok brekegnek és vakognak és cincognak bele mindennapjaikba, az Akármi és Bármi utca sarkán álló házban. Hogy mit csinálnak még? Felkelnek, takarítanak, sütnek, beszélgetnek, legyeket tanítanak versre, Felhőnek nyújtanak otthont, keresik az elveszett szerdát, egyszóval semmi különöset és mindent, ami érdekes. Jók a szavaik is, a szöszök és pöszök és pörcök.

Dániel András szerencsére nemcsak a boszorkányok mindennapjait látja és láttatja szórakoztatóan ironikus lupén keresztül. Olvassátok el, hogyan került Matilda a nyomdába, és hogyan került oda az író.

Ezzel az öt szóval jellemzi Maros Kriszta illusztrátor, hogy mit jelent neki a nyár. A hintarabló című nemrég megjelent Pagony könyv rajzolója sokat olvas ikreinek, és még több könyvet vesz kamasz lányának, így tökéletesen képben van az újdonságokkal kapcsolatban, tehát tartsatok vele, olvassátok el, milyen olvasmányokat ajánl ő a hosszú, forró nyárra.

Tegnapelőtt a gyerekek hazahoztak egy göthös, vörös kóbor macskát. Féléves kandúr, hisztérikusan dorombolva manifesztálja, hogy neki most milyen jó, el sem akarja hinni, hogy ekkora mázlija volt, és belekerült a tutiba. Már vártam, hogy felbukkanjon. Mindig így lesz macskánk: április-május táján egyszer csak besétált az ügyeletes szerencsefi. Mici, Frici, Maszat, Findusz. Mondjuk az is igaz, mire igazán egymáshoz szoktunk volna, mindegyiket megmérgezte valaki a környékről. Véralvadásgátló patkányméreg.  A gyerekek persze úgy tudják, hogy Findusz cica elment Afrikába, ott terem csak az igazi húsgombóc.

Na, ez a hét is jól kezdődik! - idézhetném a klasszikus sorokat, ha nem is tökéletes pontossággal.

Ez a hét úgy kezdődött jól, hogy egyik pillanatról a másikra, éjszaka fél egy körül nemnagynéniből hirtelen nagynénivé lettem.

Sosem volt ilyen, és nem is lesz több. Hihetetlen jó érzés.

El kellett telnie jó pár órának, amikor észrevettem magamon, hogy igen rövid idő alatt átváltoztam a pénztárcából váratlanul cuki babákról képeket előkapkodó, azokat mindenki orra alá odatologató, témától függetlenül az újszülött nagyszerűségét méltató nénikévé, akiket korábban néma megdöbbenéssel, értetlenül figyeltem. Miért csinálja ezt?

Nehéz ezt a hetemet leírnom most, mert ez a hét nem az a szokásos hét, ami csakúgy jön mint a hetek általában, egyik a másik után.

Ez a hét január közepén kezdődött el, amikor egyik érdekes helyről egy másik érdekes helyre költöztünk.

Az érdekes helyekben az a jó, hogy nem érdemes őket egymáshoz hasonlítgatni. Amikor egy érdekes helyen vagy, szinte el is felejted, hogy létezik más hely egyáltalán, hisz attól érdekes, hogy minden leköti a figyelmed és nem érsz rá hasonlítgatni.

Tavaly szeptemberben Berg Judit több napra New Yorkba utazott. Emlékszem, ebbe az utazásába annyira belegondoltam! Jaj, de jó neki, én a következő öt évben biztosan nem utazom ilyen helyekre! – vettem biztosra, hiszen várandós voltam Álmoskával, mindenféle könyvek készítésében voltam nyakig, Alenka pedig picurka még, a férjem meg nagyon kortárs festő. Akkor eszembe sem jutott, hogy esetleg meglátogathatnám a nővéremet Floridában, North Palm Beachen.

Dávid Ádám egy óbudai srác, akinek nevét a nemrég megjelent A Virág utcai focibajnokság című ifjúsági regénye kapcsán ismerhetitek. Most induló netnaplójából persze az is kiderül, hogy tanított, filmeket készít, verseket ír, koppolópályázatokat szervez, szereti a jó filmeket, viszont utál szilveszterri fogadalmakat tenni. De nekünk megígérte, hogy a következő hetekben nem maradunk napló nélkül. Íme az első írása.

Leesett az első hó! Esik a hó! Hó hullik az égből, nem túl nagy pelyhekben, szép lassan komótosan, alázatosan, némán ereszkedik alá a Nagy Fehér Varázsló. Vége a szürke háztetőknek, a szürke erdőknek, a szürke utcáknak, a nagy tisztító mágus hófehérre mossa a világot. Egy varázsütés a tetőre, egy az útra, egy a rétre, egy a mezőre, és az orrodra, orrodról a szádra, a Nagy Fehérnek egy mosoly a jutalma. Jöhet a sapka, kesztyű, sál, mi nemcsak mutatóba jár, fogd a szánkót, kicsi Pál helyett Rácsodál!