Cikkek

Pécsre költözik a Pagony egy hónapra mindenféle titkos és kevésbé titkos körülmények között. Záróeseményként egy szuper Pagony-napot tartunk Pécsett, amire mindenkit szeretettel várunk! Ha figyelitek a hírleveleket és oldalunkat, egyre több információt találhattok majd az eseményről!

Először Bartos Erikát faggattuk pécsi könyve, a Hoppla kapcsán...

Adott egy tudományág, ami valahol ott lebeg a (szabad)bölcsészet, a pszichológia és a spirituális területek között, meglepően erős és vállalható mezőt alkotva. Én szkeptikus természet vagyok, de ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább azt veszem észre, hogy közelebb kerülök a spirituális tartalmakhoz, természetesen sosem levetkőzve személyiségem, mások szerint jegyem adta kritikus és racionális hajlamomat. A "Boldizsár Ildikó jelenséget" (ha mondhatok ilyet, már pedig miért is ne) kicsit harcnak, egy legyőzendő feladatnak is fogtam fel magamban, ahol úgy éreztem, elsősorban magamat kell legyőznöm. Ki kell nyitnom a „tarisznyámat”, ki kell nyitnom becsukott ajtóimat, és engedni beáradni rajta az elfeledettet, a meséket...

Manapság egyre több energiát fordítunk arra, hogy kevésbé terhelt és görcsös szülőnek nézzünk ki nap mint nap. Ezzel párhuzamosan felerősödött az érdeklődés a távol-keleti (mozgás)kultúrák iránt. A jóga térnyerése is ennek egyik abszolút bizonyítéka. Sokan ezzel oldják lelkük és testük feszültségeit, és jó esetben ez életük majd minden területére képes beszivárogni. Mindeközben vajon nem felejtjük-e el gyerekeink feszültségeit is oldani? Mert bármennyire szeretnénk azt hiszi, hogy ők mentesek ettől, már eleve miattunk sem azok, és akkor még ott van nekik az óvoda, iskola, különórák, és a szintén frusztrált óvó néni, tanító néni és a többiek. Ám van egy könyv, ami lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk a közös jógázás, közös feszültségoldás örömét otthon is, és ne aggódjatok, nem kell hozzá füstölőtengerben úszni...

Amikor megtudtam, hogy Csipkerózsika lesz a Bábszínházban, azonnal az jutott eszembe, hogyan lesz majd ebből darab. Mert akárhogy is néztem, akárhogy is forgattam, nekem a Csipkerózsika mese azonkívül, hogy egyik nagykedvencem volt kiskoromban a várva várt, már a mese elején beígért, de csak a végén beteljesülő csók miatt, szürreálisan rövidnek és tartalmilag sem annyira elemzésre, továbbgondolásra sarkallónak tűnt. Vagy mégis? Lackfi Jánosban mindig bízhatunk, nyelvjátékkal, humorral és kellő írói tapasztalattal mindig kiderül, hogy nem létezik mesélhetetlen mese. Csipkerózsika most Lackfi nyelvén született ujjá!