Mindenki fél valamitől a sötétben (lásd a facebook oldalunkon feltett kérdésre érkezett rengeteg választ). Félünk a sötéttől, hogy félni fogunk, félünk a sötétben a pókoktól, egerektől, szörnyektől, lényektől, árnyaktól és zörejektől – mindattól a megfoghatatlan dologtól, amire kivetíthetjük megfoghatatlan szorongásainkat. A sötétben nem látunk kifelé, és ezért elkezdünk látni befelé. Fekszünk, nem moccanunk – nem vagyunk többet urai a (nappali) világnak. És ami ott benn szorongat, az kivetül és képzeletbeli alakot ölt. Nem elég felkapcsolni a lámpát, valami több kell, hogy eloszlassa a félelmeinket. Ebben segítenek a mesék, amiket elmesélve elengedhetjük a nappal szorongató gondjait.