Cikkek - Rumini társas Berg Judit és Kálmán Anna szemével

Elsőként Berg Judit, a Rumini-kötetek írónője mesélt a játék születéséről. Jól telt Juditék vakációja, hiszen egész nyáron ezzel a játékkal játszhattak, ötleteltek, terveztek. Sok játékelem Judit vagy gyerekei ötlete volt, és játék közben sok ismerős részletre is bukkanhattok.

 

- Mit szóltál, amikor Kellermayer Sándor megkeresett az ötlettel? Egyáltalán, gondoltál-e valaha arra, hogy Ruminiből bármilyen társas készüljön?

- A Rumini kapcsán akkoriban inkább a színdarabon, illetve rajzfilmen gondolkoztam, de Kellermayer Sándor ötlete rögtön elindította fantáziámat. Nem nehéz engem bármilyen jó ötlettel fellelkesíteni, ami a Ruminivel kapcsolatos.

- Már kész terve volt Sanyinak, vagy mindent közösen alakítottatok ki?

- Sanyi alapötlete egy nagy, térképen alapuló játék volt, ahol a szereplők égtájkockával és számkockával dobnak, hogy kiderüljön, melyik irányba hányat léphetnek. Ezen a térképen kell előre megadott úti célokhoz eljutni. Sanyi azt is kitalálta, hogy szeretné, ha a Rumini mesék varázseszközei is szerepelnének a játékban. Azt már közösen találtuk ki, hogy a helyszín a Rumini-világtérkép, vagyis az összes eddigi Rumini-kaland összesített térképe, ahol még a Rumini-színdarab helyszíne is szerepel. Itt kell több úti célt végiglátogatni, teljesíteni három küldetést, amiket persze én gondoltam ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Milyen játék lett végül A küldetés, szerinted kinek szól, hány éves kortól élvezhető,? Ha valaki nem olvasta a Ruminit, vagy csak egy részté, akkor is élvezhető számára a játék?

- A Küldetést kb. 6 éves kortól ajánljuk, mert meglehetősen összetett és némi türelmet is igényel, tíz perc alatt biztos nem lehet a végére érni. Nagy ovisok azonban már belevághatnak. Figyeltünk rá, hogy akkor is élvezhető és érthető legyen a játék, ha a játékosok nem ismerik a Ruminit, de minél otthonosabban mozognak a könyvek világában, annál több kis részlet, utalás válik izgalmassá. Szóval a játék szerintem a legnagyobb örömet a lelkes Rumini-rajongóknak fogja szerezni.

- Egész nyáron ezt a játékot teszteltétek, mi az, ami a ti javaslataitok alapján került bele, vagy lett más a játékban?

- Nyáron a gyerekeimmel és a barátaink gyerekeivel rengeteg próbajátékot játszottunk. A tábla akkor még egy méretarányos, négyzethálós lap volt, ahová piros és fekete tollal rajzoltuk be, melyik mezőkön lesznek a szigetek. Hamar kiderült, hogy a játékot túlbonyolítja, ha túl sok varázseszközt használunk, így végül négyféle varázstárgy maradt csak. A gyerekeim ötlete volt, hogy ne csak a szerencsén múljon az, hogy valaki milyen varázseszközhöz jut. Lehessen vásárolni is. Igen ám, de akkor pénzre is szükség van. Kitaláltuk, melyik szigeteken lehessen kincset találni, hol lehet kincset kiérdemelni, illetve melyik helyszíneken lehet pókeren nyerni (vagy veszteni.) Sanyi nagyon rugalmas volt, minden ötletünkkel végigfuttatta a játékelméletet, hol érvelt, hol elégedetten bólintott, szóval sokat alkudoztunk, próbálgattunk, míg végül sikerült kialakítanunk a végső szabályokat. De úgy érzem, nagyon jól sikerült.

- Mi ebben a játékban a legizgalmasabb, és szerinted mitől más ez a társas, mint az eddig megszokottak?

- Az én kedvenceim a Fortuna bogár kártyák és a mágnes. A Fortuna bogár közismerten vagy nagy szerencsét, vagy nagy szerencsétlenséget okoz. A bogaras mezőkön húzott Fortuna bogár kártyák is megváltoztathatják a játékos sorsát, de nem lehet tudni előre, hogy jó vagy rossz irányba. A mágnest pedig azért találtuk ki, hogy a játékosok, Ruminihez hasonlóan, elkövethessenek csínyeket. A mágnes segítségévél egy körre eltéríthetik az iránytűt, így nem muszáj az égtájkockával dobott irányba haladniuk. Helyette mehetnek arra, amerre a küldetésük szólítja őket.-

- Szerinted lesz folyatás? Gondolom, te is tele vagy ötletekkel...

Egyelőre nagyon elégedett vagyok azzal, amit létrehoztunk, kerek egésznek érzem a Küldetést. Munka közben baráti kapcsolat alakult ki köztünk Sanyival, szakmailag és emberileg is nagyon jól tudunk együttműködni, szóval szerintem mindketten szívesen gondolkozunk még további közös tervekben.

 

Kálmán Anna, a Rumini kötetek illuszrátora is új, de annál izgalmasabb kihívásokkal találkozott a játék készítése során.

- Anna, nagy álmod valósult meg ezzel, hogy Rumini színes lett?

- Az, hogy Rumini legyen színes, vagy miért nem színes, főleg az olvasók igénye és kérdése volt inkább. Én annak örülök egyrészt, hogy mostantól lesz a könyvek mellett egy teljesen új, másfajta élményforrás is, amin keresztül el lehet jutni Rumini világába, másrészt attól, hogy ez végre színes, a sorozat még izgalmasabb és gazdagabb lett. Remélem, hogy mindkét dolognak örülni fognak a gyerekek is.

- Másképpen viszonyulsz a figurákhoz, hogy már színesben is megelevenedtek?

- Nem, igazából a dobozon szerepel Rumini és Balikó, a könyvek borítóin ők eddig is színesben jelentek meg. Csak az a különbség, hogy most más technikával készültek. A táblán nincsenek rajta a főszereplők, a hangsúly inkább a tengeren, a kikötőkön és a szigeteken van, és a kalandok mindenféle más, barátságos, ellenséges vagy kiszámíthatatlan résztvevőin.

- Milyen technikával készültek a képek?

- Akril festékkel.

- Mi volt a legnagyobb kihívás?

- A kikötőket volt a legnagyobb munka megfesteni, és tartani az alapkoncepciót, hogy az épületeket felülnézetből rajzolom, jó erős rövidülésben.

- Mit élveztél a legjobban a munkában?

- Az egészet. Jó volt újra akrillal dolgozni, és várakat, kalózhajókat meg polipot festeni. Ami az eddigi munkáktól eltért, és nagy öröm, hogy az elemek aztán egyszerre látszanak a végén egyetlen nagy képben. Ezek mellett pedig annak örültem nagyon, hogy az egész munkafolyamat alatt nagyon jól tudtunk együttműködni Kellermayer Sándorral és Máthé Bálinttal, aki a tábla, a doboz, és minden kellék összeállításában végezte a grafikai munkákat abszolút igényességgel és profizmussal.

- Mi a véleményed a játékról?

- Mialatt készült, Sándor mondta el a játék vázát, és azoknak elemeknek a szerepét, amiket éppen festettem. Ennek alapján jó összetettnek, átgondoltnak és izgalmasnak tűnik. A társas kivitelezése pedig, onnantól, hogy a bábuk és a kockák fából vannak, a kártyák elég strapabíró papírból készültek, hogy nyúzhatóak legyenek, odáig, hogy a doboz belsejébe is kerültek képek, nekem azt mutatja, hogy a minőség mindenképpen elsődleges volt az egész felépítésében.

 

Szóval keressétek és szeressétek a Rumini társast, ez A küldetés!