Tökmagok a korallzátonyon
A tökmagok visszatérnek: Rézi, Minka, Palkó és Benő most azt derítik ki a sünik kedvéért, hogy hol élnek a tengeri sünök, és vajon tényleg a rokonaik-e a sünöknek. Közben búvárokkal találkoznak és nagyszerű tengeri kalandokba keverednek, no meg rengeteg mindent megtudnak a korallzátonyokról. Igazi nyárias mesekönyv, kötelező kelléke lesz idén a tengerparti nyaralásoknak!
Esteledik. A sűrű bokrok közül előmászik Erik, a sün. Vadászni indul. Bogarakat, lárvákat keres. Csörtetését messziről hallani. Egyszer csak szembe jön vele a barátja, Berkenye.
– Képzeld, Berkenye! Hírt kaptam a távoli rokonokról – újságolja Erik.
– Milyen rokonokról? – ámul Berkenye.
– Most tudtam meg, hogy még a tengerben is élnek rokonaink.
– Ezt nem hiszem! – rázza a fejét Berkenye.
– A vadludak mondták, hogy a tengerben sok tengeri sün él. Márpedig ha sünök, akkor a rokonaink!
– Még úszni sem tudunk rendesen – mondja Berkenye. – Magunkfaja állat nem
élhet vízben!
– De igen!
– Nem!
– De!
– Buta vagy, Erik!
Erik mérgében hangos töfögéssel ront rá Berkenyére. A két sün nagy verekedésbe kezd. Csak úgy recseg-ropog körülöttük a bozót.
Éppen arra jár Palkó, az erdei tökmag. Jól ismeri a két verekedőt.
– Hé! Mit műveltek? Azonnal hagyjátok ezt abba!
De Erik és Berkenye se lát, se hall. A nagy csatában elsodorják Palkót, szegénynek vérzik keze-lába. Mérgében akkorát kiált, hogy a sünök végre meghallják.
– Jaj, Palkó ne haragudj! Mi csak vitáztunk. A rokonokon – mondja Erik.
– Vagyis a nem-rokonokon – helyesbít Berkenye.
– Na, ebből egy szót sem értek – jelenti ki Palkó.
Erik rögtön magyarázni kezd. Berkenye a fejét rázza, végül így szól:
– Döntsél a vitában, Palkó! Neked hiszünk.
Palkó a fejét vakarja. Sosem hallott még tengeri sünökről.
– Megkérdezem a barátomat, Benőt. Neki sok könyve van. Kiderítjük.
Erik és Berkenye boldogan fújtatva indul a dolgára.
Palkó elsétál Benő házához. Talán a barátja tényleg tud segíteni. Minka és Rézi,
a két tökmaglány is éppen most érkezik.
– Mi történt veled? – szaladnak rémülten Palkóhoz.
Palkó mindent elmesél.
– Ti hallottatok már tengeri sünökről?
– Én igen – bólint Benő. – De nehéz elképzelni, hogy Berkenye vagy Erik rokonai.
– Miért, milyenek?
– Sosem láttam még őket. De gondolj csak bele: igazi sünök a víz alatt nem tudnak lélegezni. Ott halak, kagylók, rákok élnek. De azok biztosan nem a sünök rokonai.
– Benő, neked annyi könyved van! Nincs róluk egy kép? – kérdi Palkó.
Benő a fejét rázza, Palkónak jó ötlete támad.
– Tökmag apótól kaptam egy üveg világnéző nektárt. Az elrepít minket a tengerhez! Megkeressük a tengeri sünöket!
– Palkó! – figyelmeztet Rézi. – Tökmag apó azt kérte, hogy ne utazz túl messzire!
– Ó, nekem egy közeli tenger is megfelel! Ez fontos. Döntőbírónak kértek fel. Ha nem tudom, mi az igazság, nem dönthetek. Ezt Tökmag apó is megérti. Az a kérdés, velem jöttök-e?
A három tökmag eltűnődik. Nem lesz ebből is egy veszélyes kaland? De a tengeri sünökre mindenki kíváncsi. Végül mind a hárman bólintanak.
– De a tengerben hogy találjuk meg a sünöket? – kérdi Rézi.
– Merülni fogunk – közli Palkó.
– Viszünk magunkkal búvárruhát? – ámul Minka.
– Persze! És persze szükség lesz még szemüvegre, békalábra.
– Búvárpalackot is viszünk?
– Nem, mert úgy nem tudunk a víz alatt beszélni.
– De palack nélkül megfulladunk! – aggódik Minka.
– Elvisszük a csodakenőcsöt, amit Tökmag apó adott nyáron! Ha azzal kenjük be a torkunkat, a víz alatt is kapunk levegőt!
– Mikor indulunk?
– Holnap – jelenti ki Palkó. – Reggel 8-kor itt találkozunk!
Rézi, Minka és Palkó hazaszalad. Benő otthon készülődik. Újra megnézi a könyvespolcot, hátha mégis talál egy könyvet a tengerről. De hiába.
Reggel megint együtt a csapat. Mindenki elhozta a hátizsákját, abban van a felszerelés.
Rézi egy kis kekszet is csomagolt. Palkónál van a csodakenőcs és a világnéző nektár.
– Készen vagytok? Mindenki igyon egy kortyot!
A kis üveg körbejár, mind a négyen isznak belőle. Aztán Palkó fennhangon így szól:
– Úti cél: a tengeri sünök hazája!
