A kortárs magyar irodalom legjelentősebb alakja 1917-ben született Debrecenben, és 90 évesen hunyt el. Korosztályok sokaságát hódította vissza az igazi irodalomhoz, az olvasáshoz. Regényeiben, verseiben, színdarabjaiban, minden művében tetten érhető a ragaszkodás, a kapcsolódás a szülővárosához, Debrecenhez. Életművének jelentős részét képezik a gyermekeknek, kamaszoknak írott kötetei. Több évtizedes pályáján képes volt megszólítani a legkülönbözőbb nemzedékeket. A legkisebbek számára befogadható költői világot teremtett a Tündér Lala (1965) című meseregényében, vagy a csintalan kisbárányról szóló verses mesében, a Bárány Boldizsárban (1958). A tizenévesek körében máig népszerű és folyamatosan újra ki is adják három lányregényét, a Mondják meg Zsófikának (1958), az Álarcosbál (1961) és a Születésnap (1962) címűeket. Televíziós sorozatból különösen ismertté vált Abigél című regénye a legolvasottabb kötete.