1971-ben született, költő, író, műfordító, tanár. Az ELTE-n doktorált, a Magyar Irodalomtörténet Tanszéken. 199 ót a Nagyvilág folyóiratot is szerkeszti, és majd’ minden hazai folyóiratban publikál is. Öt gyermek édesapja, 2000-ben József Attila-díjjal tüntették ki.

Inkább költőként ismerjük a nevét, a Kövér Lajos színre lép viszont prózai mű. Ez csak kiruccanás a lírából, vagy egy új irányvonal?

A gyerekeknek szánt regénnyel párhuzamosan egy felnőtteknek írott is megjelent Halottnéző címmel, úgyhogy kétségkívül prózásodom. A költészetet persze nem hagyom el hűtlenül (remélem, az se engem!), a Móránál nemrég jött ki Törpe és óriás között című gyerekverskötetem. Életre hívtam viszont Kövér Lajost, ezt a csupaszív, csupaháj figurát, aki csupaizom barátaival súlyemelő-világbajnokságot szervez, és különféle kalandokon esik át. Márpedig Lajos él és élni akar, már készülődik is a folytatás, bár egy-két évbe mindenképp beletelik, míg a Kövér Lajos aranykeze megjelenhet: ugyanis még meg kell írni.

Úgy tudom, öt gyermek édesapja. Gyermekkönyvei témáit, történeteit népes családja ihleti?

Az biztos, hogy nélkülük nem írnék gyerekirodalmat, vagy éppen nem ilyet. Kövér Lajos világra jöttét családom velem együtt izgulta végig, tizenöt éves fiamtól négyéves kislányomig bezárólag mindenki hallgatta esténként a sorra készülő fejezeteket. Bögre család című mini verses családi 'kalandregénykém' pedig, melynek még talán ebben az évben kijön a második része, kifejezetten öt gyermekem viselt dolgait 'teregeti ki' a publikum előtt: a vécére járás bonyodalmaitól a cserebogár-gyűjtögetésig, a légyöléstől a fényképezésig.

Bár felnőtteknek szóló könyvei is jelentek meg, alapvetően gyermekvers-költőnek ismerjük. Marad ezen a területen, vagy inkább távolodna a gyermekirodalomtól?

Vicces ez a 'bár': tíz könyvet írtam, tizennyolcat fordítottam 'felnőtteknek', számos díjam közül mindössze kettőt kaptam gyerekirodalmi munkáimért, ám legyen. Megesik, hogy csak gyerekírónak, gyerekköltőnek ismernek, persze hogy vállalom. Honlapomon, a www.lackfi-janos.hu alatt ízelítőt is kaphatnak az olvasók mindkét féle tevékenységemből Nem hiszem, hogy le tudnék mondani a gyerekkönyv-írásról, végleg függő lettem. Az alkotás vegytiszta gyönyörűségét találtam meg benne, hiszen amúgy elég sokat szenvedek a számítógép előtt, főleg ha prózáról, drámáról van szó. Ugyanakkor kedvelem a határátlépéseket: gyerekkönyveim egy-egy részmozzanatát a kisgyerek nem vagy csak majd felnőttkorában értheti meg. A neki felolvasó szülő azonban jól mulathat rajta most is. Újabban pedig Kiss Ottó vagy Erdős Virág kollégáimhoz hasonlóan azzal is kísérletezem, hogy (persze minden gügyögés nélkül) a felnőtteknek visszaadjam a gyermeki, ha úgy tetszik, gyermeteg olvasás elveszett élményét. 'Versek felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek' alcímet viselő kötetem, mely alighanem jövő év Könyvhetén lát majd napvilágot, egy Tüdő Gyula nevezetű kisfiú szemével igencsak kegyetlenül, de mind középiskolások, mind felnőttek számára szórakoztatóan (teszteltem!) láttatja a világot.