Zog, a sárkány
Már úton van a következő Donaldson-Scheffler kötet! Először a betűk vitorláznak el Kínába, aztán egy óriási nyomdában rengetegféle nyelven rákerül az ugyanolyan könyvoldalakra a sok-sok vers... Hú, de érdekes lehet, hogy ki hogy fordította le! Vajon a cikcakkozott hogy van a bolgár kiadásban? De remélem nem keverik össze, és nem a japánt csomagolják a HUNGARY feliratú konténerekbe... Szóval rákerülnek a betűk az oldalakra, összeragasztják a kemény lapokat, és elindul egy óriás konténer, hasában sok-sok bátor sárkánnyal, Zoggal. Átkel a Kínai Nagy Falon, át hosszú, kanyargós folyókon, vadregényes tajgán és tundrán, felül egy nagy hajóra, addigra hidegen fog süvíteni a szél. Óvatosan kerülgeti a jégtáblákat, integet a sárkány szárnya a pingivineknek, azok visszaintegetnek. A fókák ijedten ugrálnak be a Jeges-tengerbe. Sok-sok hónap telik el, mély álmot alszanak a svéd fenyők, a norvág fjordok jégfala megreccsen Zog láttán. és végül, valamikor decemberben megérkeznek a könyvek Hamburgba, egy óriási kikötő zsiliprendszerébe. Onnan jönnek hozzánk - talán még idén, talán már jövőre. A szerzőpáros egyre szélesebb magyar rajongótábora addig is elolvashatja Zog kalandjait Papp Gábor Zsigmond fordításában!
Volt egyszer egy sárkánysuli, több százezer éves.
Sárkány néni tanította, ami csak szükséges.
Zog volt a legnagyobb sárkány és a legserényebb,
Arra hajtott, hogy ő kapja meg az aranyérmet.
Legfőbb tantárgy a repülés az első osztályban.
Sárkány néni így szólt: – Rajta! Kinek megy, hadd lássam?
Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok,
Ha megnőttök, úgy repültök, nem is gondolnátok!
Zog már ment is gyakorolni, élvezte, hogy szállhat,
Cikcakkozott, és nekiment egy hatalmas fának.
Arra ment egy kedves kislány: – Ne pityeregj – mondta.
–El fog múlni, ráteszek egy tapaszt az orrodra.
–Jaj, de szuper! – örvendett Zog. Megköszönte szépen,
S a piros tapasz sokáig cikázott az égen.
Elmúlt egy év, másodikban ordítás a lecke.
–Jaj, gyerekek, hangosabban, hallatsszon messzebbre!
Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok,
Ha megnőttök, úgy bömböltök, nem is gondolnátok!
Zog már ment is gyakorolni,
ahogy bírta, nyomta,
órákon át ordított, és...
berekedt a torka.
Arra jött az ismerős lány. – Hű, de kínos! – mondta.
–Még szerencse, hogy van nálam mentolos cukorka.
–Jaj, de szuper! – örvendett Zog, szépen megköszönte,
Elrepült, és mentolillat cikázott mögötte.
Harmadikban azt tanulták, hogy kell tüzet hányni.
–Tüzet és nem havat hányunk, ne tessék lazsálni!
Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok,
Ha megnőttök, úgy füstöltök, nem is gondolnátok!
Zog már ment is gyakorolni.
Fújta fűre, fára.
úgy belejött, hogy nem figyelt...
s meggyulladt a szárnya.
Arra ment a kedves nagylány: – Hát, te jól nézel ki!
De nem súlyos, elég egy kis gézzel betekerni.
–Jaj, de szuper! – örvendett Zog, s ment az iskolába.
Ahogy repült, egy géztekercs cikázott utána.
Negyedikben vajon mire tanítják a sárkányt?
Arra, hogyan kell rabolni szépséges királylányt!
–Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok,
Ha megnőttök, úgy raboltok, nem is gondolnátok!
Zog már ment is gyakorolni.
Küzdött nagyon bátran,
Sehogy sem ment.
–Attól félek, megbukom e tárgyban.
Nem lesz meg az aranyérem! Itt a lány, ez jó jel!
–Zog, én egy királylány vagyok, gyere, és rabolj el!
–Jaj, de szuper! – örvendett Zog. – Pattanj ide hátra! –
A lány belekapaszkodott a sárkány nyakába.
–Nocsak – mondta Sárkány néni. – Az első királylány!
Jár érte az aranyérem, Zog a mintasárkány!
Zog boldog volt, a lány pedig ott maradt mellette.
Mást is ápolt, hogyha egy láb eltört, helyre tette.
Ötödikben a sárkányok élesben csatáznak.
–Srácok, egy igazi lovag jött vendégtanárnak!
Szólt a lovag: – Én vagyok a nagy Linkóczy Herceg.
Viszem a lányt, hogyha el nem késtem egy-két percet.
– Ő az enyém! – ordított Zog, és a tüzet hányta.
–Tévedsz, komám! – szólt a lovag a kardját kirántva.
A sárkányok körbeültek, s azon vitatkoztak,
Kinek van több esélye, a hercegnek, vagy Zognak?
Ekkor a lány közbelépett: – Nagyon buta ötlet!
Úgyis túl sok a törött csont, ne törjetek többet.
Én már nem leszek királylány, ne mentsen meg senki,
Nem fogok egy palotában büszkén pipiskedni.
– Én is, én is! – szólt a herceg sisakját levéve.
–Egy szép sztetoszkópra vágyom már tizenöt éve!
Orvos leszek, és segítek minden szenvedőnek,
Lázat mérek, sebet kötök, meggyógyítom őket.
Megtanítasz gyógyítani? – Felelt a lány:
–Rendben! Csak félek, hogy a lovadra nem férünk fel ketten.
– Üljetek rám! – kiáltott Zog. – A táskád is dobd fel.
Ha bevesztek, én leszek a mentőhelikopter!
–Bravó! – mondta Sárkány néni. – Büszke vagyok rád, Zog!
Az ötödik Sárkány Osztály is büszkének látszott.
Sárkány néni a lóhoz ment: – Biztos lehetsz benne,
Ha itt maradsz, az osztályunk nagyon megkedvelne.
–Jaj, de szuper! – örvendett Zog. Elköszöntek szépen,
Integettek, s elcikáztak a kék nyári égen.
