Mondjak egy titkot? De, szándékos.

Kamaszkritika a Belezúgváról

cimkék: #kamaszkritika

Amikor elkezdtem olvasni Eve Ainsworth Belezúgva című könyvét, akkor úgy kezdtem neki, hogy biztos ez is olyan könyv lesz, ahol a lány nem találja a helyét a családjában, kitaszítottnak érzi magát (és, talán tényleg az is), de aztán jön a nagy Ő, és minden jó irányt vesz.

Hatalmasat tévedtem.


Ez a könyv nem ezekről, az elcsépelt dolgokról szól. A mai valós problémákat tárja fel, úgy, hogy az olvasó is könnyen beletudja élni magát a karakter szerepébe.
Anna anyja otthagyta a családját, és lelépett egy férfival, így a lányra maradt minden otthoni munka. Az apjával nem jönnek ki jól, és az öccse viselkedése sem segít a helyzeten. Hisz ki bírna elviselni egy undok tíz évest, akinek a legjobb barátai mostanában a bunkóság, és az Xbox-ja? Nem sokan.

Will Bennet egy menő tizenegyedikes, aki után minden lány a nyálát csorgatja. Bizony, Anna is. Úgy látszik, hogy egy jókor elhagyott pénztárca szerencsét hozott a lánynak, mert az „érinthetetlen”, és egyetlen Will Bennett érdeklődik iránta. Egyre több időt töltenek egymás társaságában, és egymásba szeretnek.
A helyzet viszont semmit sem változik otthon, mert amikor a lány haza megy, ugyanaz várja, mint minden nap. Idegesítő kis öcsi, és egy állandóan morcos apa, aki próbál úgy tenni, mintha nem is lenne lánya.
Willnek is megvan a maga keresztje, de ezt nem hangoztatja Anna előtt. Pedig kéne. Ha beszéltek volna róla, akkor megtudták volna előzni a bajt, de így semmi esély nem volt rá. És hogy miért mondom ezt?

A szerelmes simogatások, egy idő után durvává válnak, és fájdalmassá, amit Anna nem vesz tudomásul. Will egyre erőszakosabbá válik, mígnem Anna megérti, hogy ez nem jó. Próbál kiszabadulni a kapcsolat félelmei alól, és elhatározza, hogy változtat a helyzeten. Tudja, hogy veszélyes terepre tévedt, és az élete a tét, de nem bánja. Szembe száll vele.

Ez könyv egy jó példa arra, hogy álljunk ki magunkért, vegyük észre, ha a veszély közeleg, és időben előzzük meg a bajt, még mielőtt végzetes kár keletkezne. Sok bántalmazott ember nem mer segítséget kérni, mert azt gondolják, hogy nincs azzal semmi baj, ha egyszer-kétszer lendül a kéz. Biztos nem szándékos.
Mondjak egy titkot? De, szándékos.

Hatalmas érzés volt olvasni, mert teljesen azonosulni lehet a karakterekkel, és egy olyan élményt nyújtott nekem, amilyet nem minden könyvtől kaptam eddig meg. Átéreztem Anna problémáit, kételyeit, és arra gondoltam, hogy ez velem is megtörténhetne, vagy bárki mással. Hiszen mikor lehet tudni, hogy valaki már túllépte a józanész határait? Miből tudod eldönteni, hogy valami rossz, ha elvakít a szerelem?

Hiszek abban, hogy ez a könyv példa lesz még sok ember előtt, és meglátják a legfontosabb üzenetét: Állj ki magadért, és sose hagyd, hogy valaki bántson téged, vagy a szeretteidet! 

Légy bátor!


Galambica Rozália írása

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek