Éldegélünk a nagyvárosi forgatagban. Néha sopánkodunk, hogy messzire kerültünk a természettől, hogy nem madárcsicsergésre ébredünk, hanem autódudálásra. Máskor meg büszkén járunk-kelünk a kivilágított Lánchídon, és örülünk neki, hogy amit a turisták ámuldozva fényképeznek, az nekünk a mindennapi környezetünk. Izgalmas arra gondolni, hogy nemcsak Petőfi mászkált ugyanezeken az utcákon, de Mátyás király is, aki inkább mesei figura egy gyereknek, mint történemi szereplő, mégis bármikor beléphetünk a templomba, ahol az esküvője volt. Hétköznapi környezetünk természetesen hordozza magában a meséket, csak meg kell benne találni. És ha már megvannak, tovább lehet írni, ki lehet bővíteni, csak a képzelet szab határt.