Minden, amit tudnod kell a Vészkijárat-sorozatról

Úgy érzed, a problémád olyan, mint egy szoba, amin nincsen ajtó?

A felnőttek és a tizenévesek között hatalmas a szakadék, egyik fél részéről a kontrollálhatatlanság, a másik fél részéről talán a megnemértettség a legerősebb hívószavak. Éppen emiatt, a generációk között húzódó fal miatt a tinédzserek nem képesek artikulálni a problémáikat a szüleik felé, de sok esetben még a saját korosztályukkal sem találják meg a közös hangot. Bár minden gond hatalmas a maga nemében, tudnunk kell észrevenni az intő jeleket – nem csak felnőttként, hanem kamaszként is. A Vészkijárat-könyvek arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet azokra a láthatatlan problémákra, amelyek bármelyikőnkkel megtörténhetnek, és amelyek sajnos sokszor meg is történnek, valamint olyan témákat vesznek elő, amelyekről még mindig úgy érezzük, tabu beszélni.
tovább...

Pagony-szerzők az Év Gyerekkönyve díjasok között!

A Könyvhéten adták át a Hubby-díjakat

A Hubby – Magyar Gyerekkönyv Fórum a 88. Ünnepi Könyvhéten és 16. Gyermekkönyvnapokon adta át a 2017-es év legjobb gyerekkönyveinek járó díjakat.
tovább...

Az irodalmat eleinte unalmas tananyagnak, majd veszélyes kábítószernek láttam

Interjú Szabó Borbálával, a Nincsenapám, seanyám szerzőjével

Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.

/Litkai Gergely/
tovább...

Első cikk, melyben a kamaszkritikus megkísérel bemutatni, egyszersmind értékelni egy regényt

Szösszenet Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című regényének margójára

Néha, magányosnak érzed magad. Néha én is magányosnak érzem magam. Néha mind magányosak vagyunk. Ennek a regények hősei sem különböznek tőlünk. Az ilyen elhagyatottságot pedig nem oldhatja meg egy rövid időre betoppanó báty, töméntelen mennyiségű szóvicc, de még két beszélő macska sem. Bár az biztos, hogy segíthetnek…
Kamaszkritika Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című regényéről.
tovább...

Belém égett

Ajánló Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című könyvéről

Tud-e az ember olyan gyötrően, kiábrándultan és tragikusan magányos lenni máskor, mint kamaszkorában? Még ha a felnőttek mindent rendben lévőnek hazudnak is, egy tizenéves sokkal élesebben észreveszi a problémákat, és gyötrődve keresi a megoldást olyan gondokra, amiket nem az ő feladata lenne megoldani. Szabó Borbála regénye felkavaró őszinteséggel boncolgat egy olyan, teljesen hétköznapi szituációt, ami minden második gyerek élethelyzete lehetne. Vagy talán az is.
tovább...

Beszélgetett Petőfi Sándorral, hát az állat lehetett! Másra se vágynék.

Olvass bele a Nincsenapám, seanyám-ba!

Ha egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. 
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet!
/Litkai Gergely/
tovább...