A film teszi a könyvet, vagy fordítva? John Boyne, A csíkos pizsamás fiú

cimkék: #kritika #jó könyv #Nik blog

Nem csak Harry Potter effektus, hogy egy könyvet a belőle készült film tesz híressé. Nem lesz ez másként John Boyne regényével sem, A csíkos pizsamás fiúval. Vagy mégis, lehet reménykedni? Senki előtt nem titok, hogy a nagy olvasási láz, ami a Harry Potter sorozattal betört egész Európába nemcsak a könyvnek, hanem a David Yates által jegyzett filmnek is köszönhető. Talán felesleges visszapörgetni, hogy vajon akkor is ilyen siker lett volna, ha a film nem készül el. Vajon szerencsés összjátéka a véletlennek, hogy azóta egyre több jó könyv lát napvilágot ezt a korosztályt megcélozva, vagy több író lát terepet, hogy íme, gyerekeknek és felnőtteknek is lehetne egyszerre írni?

A csíkos pizsamás kisfiú megint csak nem egykorosztályos regény. Hőse, egy kissrác a családjával az auschwitzi haláltábor mellé érkezik, mivel az apa magas beosztású német katonatiszt. A berlini pompás kis életből átcsöppenek a szürke, hideglelős barakk életbe, ahol bár ők teljesen szeparáltan élnek a haláltábortól, de a kisfiú, engedve természetes kíváncsiságának, egyre közelebb merészkedik. Itt barátságot köt egy fiúval, és bizony a végén ő is felölti a csíkos pizsamát, hogy barátjához még közelebb kerülhessen, a szögesdróton belülre.

Nem egyedül, és mégis magányosan
A pozíció egyértelmű, bár bent túl jó nem lehet, érzelmekért és a vonzó uniformisért, ami legalább nem az egyenruhák merev, nyomasztó világát tükrözi, a német fiú bemászik a haláltáborba. Inkább a haláltábor, mint a katonás, értelmetlenül szigorú, és értelmetlenül megkülönböztetett, melegség nélküli, pseudo-család...

Ki mit tud?
A regényben a gyerek szemszögének ábrázolása zseniális, hiszen gőze sincsen arról, mi folyik körülötte, számára a karlendítés apjáért, apja pozíciójáért tett kötelesség, és a náluk szolgáló zsidó pincér bántalmazása pedig egyértelműen elítélendő. Talán így elmesélve túl direktnek hathat, de zsidó lakájuk a való életben orvosként dolgozott, és a kisfiúnak egyszer ellátja a sebeit, amikor leesik hintázás közben. A gyerek számára ez egyszerre ad többlet tudást és információhiányt. Nem érti, hogy egy orvos hogyan kerülhet olyan helyzetbe, hogy állatként bánjanak vele, miközben nem tudja, hogy egyáltalán a többiek tisztában vannak-e a hivatásával.

Bomlóban a család
Eközben az otthoni légkör teljesen rámegy a tábori létre. Senki nem örül, hogy a polgári otthonukat otthagyva zajos, bunkó katonák közé keverednek, akik mást sem szajkóznak, mint erő és energia, az ember sose sírjon, és ne is legyen szomorú. Nagyon finoman elejtett, a gyerekfüllel hallott párbeszédekből sejlik fel, hogy az anya egy katonával vigasztalja magát az elszenvedett és vélt kellemetlenségekért, és mire végre a kisfiú barátot talál dróton túl, addigra az anyja elhatározza magát, hogy gyerekeit hazaviszi, vissza Berlinbe. Ekkor történik meg a tragédia, amely nem sodró, nem ijesztő, egyszerűen csak a sok borzalom közül az egyik, és pontosan annyira értelmetlen, mint az egész haláltábor, ahogy ugyanannyira felfoghatatlan is.

És vissza a filmre
A filmet 2008-ban mutatták be nálunk, itt forgatták Magyarországon, és magyar színészeket is találunk benne. A producer ugyanaz a David Heyman, aki a Harry Potter filmeké is. Természetesen nem hivatott a film a könyvet visszaadni, jobban kiélezi a családi viszonyokat, és a kínos szituációkat, amiket ez a fals helyzet előidéz. Minthogy a Holokausztot körüljáró filmek sora megszaparodott az elmúlt pár évtizedet tekintve, az is látszik, hogy egyre több rendező próbál többféle szemszögből, új eszközökkel ábrázolni, gondoljunk csak az Életvonat című film hihetetlen sztorijára és nem akármilyen befejezésére...

Új aspektus, ismerős stílus
A párbeszédektől és a leírásoktól távol áll a barokkos szövegtechnika, inkább lényegretörő, és az érzelmeket, a vívódásokat sokkal inkább az elhallgatásokkal, a rövid, de karcosan találó mondatokkal éri el. John Boyne könyvében az a narrátori bravúr, hogy a kisfiú szemszögéből bontakozik ki a történet, számunkra nem annyira újszerű talán a Kertész regény miatt, bár itt a főhős csak kilenc éves, és ez sokat számít, sikerül az írónak visszaadnia ezt a kort, nem válik erőltetetté a hangnem. De az, hogy ez a kisfiú egy náci tiszt gyerekeként tanúja egy ország, egy alapvető erkölcsi norma, és a család széthullásának, illetve saját boldogulását, barátait pedig a dróton belül véli megtalálni, az már önmagában elég sokkolóan hat. Mindez Auschwitzban, a történelem egyik legsokkolóbb és legértelmetlenebb haláltáborában.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek