A GYORSASÁGI ILLUSZTRÁTOR - interjúnk Agócs Írisszel II. rész

cimkék: #interjú #illusztráció #Agócs Írisz

Agócs Írisszel, a frissen megjelent Cipelő Cicák és a Klasszikus mesék sorozatban napvilágot látott Jancsi és Juliska illusztrátorával beszélgettünk. Interjúnk második részében megtudhatjátok, hogy milyen "blogbirodalma" is van Írisznek, mit gondol a városi életmódról és arról is szó esik, hogy mit jelent számára a gyerekek látásmódja, hogyan építi ezt bele munkáiba...Az interjú első részét itt olvashatjátok.

Egész blogbirodalmad van: főzés, biciklizés, az artistán az illusztrációk, a how to és a shop. Tudatos ez a webkettes terjeszkedés, ez a sokoldalúság?

Az egész összefügg. A világmegváltás miatt van. (Nevet). Nem tudom, hogy tényleg mi mekkora veszélyt jelent a Földre nézve, de hiszek benne, hogy ha kicsit természetesebb ételeket eszünk, meg egy csomó fölösleges dolgot nem csinálunk, az jobb. Lehet, hogy ezer év múlva kiderül, hogy a Coca-Cola mindennél jobb, am természetes, de addig engem inkább az vonz, ami közel van a természethez. A vegetarianizmust azért nem úgy csinálom, nem vagyok hittérítő, nem járok biopiacra. Ez inkább ilyen stresszlevezetés. Én kisvárosból jöttem, és Budapest nagyon stresszes. Falun nem merül fel ez, mert tudod, mit csináltál a kertedben, kapsz a szomszédtól tyúkot. De itt úgy érzem, hogy valahogy ellenőriznem kell, amit megeszem. Meg élvezem is a főzést. Két kézzel csinálok akkor is valamit, mégis kilépés a rajzolásból. Talán ha lenne rengeteg agyagom, nem sütnék annyi kenyeret. Mindig elajándékozom a barátaimnak. A villamoson is rosszul érzem magam, túl közel állnak az emberek. Otthon mindenhova gyalog mentünk, itt túl nagyok a távolságok, de szívesen gyalogolok. Leginkább biciklivel közlekedem ezért, csak sajnos fel kell tekerni hazáig a Hegyalja úton.

A rajzokkal kit váltasz meg?

Annyit mérgelődnek fölöslegesen az emberek, hogy a szomszéd lelocsolta az erkélyüket, meg ilyeneken. A rajzaimmal szeretném felderíteni őket, hogy picit kimozduljanak ebből az álkomolyságból, kicsit mosolyogjanak.

És a blogjaid?

Az artistablog azért keletkezett, mert sosem volt idő a saját honlapunk elkészítésére, meg hamar kiderült, hogy nekem a grafikai stúdió mellett az illusztrációkhoz valami könnyebb, pörgősebb felület kell. Sokszor magamnak ötlök ki feladatokat: régebben azért, hogy legyen valami, ami saját munka, saját élvezetemre, most pedig, hogy kikapcsoljak az aktuális tennivalókból.
Így lett a blog, eleinte csak barátoknak, portfolió helyett. De annak meg túl sok, ezért lett mellé a shop, ahol válogatva van pár darab. És mivel rengeteg mailt kaptam, hogy ezt meg ezt hogyan csináltam, és mindre külön órákig válaszoltam, létrehoztam a howto-t. Furcsa érzés, hogy idegenek kommentelik, olvassák már az oldalaimat. De persze könnyebb is így jelen lenni.


Más interjúkban említetted, hogy a gyerekkönyv illusztrálás a gyermeki látásmód miatt érdekel, hogy a gyermeki látásmódot akarod átadni a rajzokban is. Mi ez a gyermeki perspektíva szerinted?

Azt szeretem bennük, ahogy annyira komolyan veszik a legkisebb dolgot is, őszintén komolyan, nem a felnőttek komolyságával. Hogy elindulnak, nagyon határozottan, hogy akkor most kiderítik, hogy mi van abban a lyukban. Nem akarnak mindent előre tudni. És a legtöbb felnőtt ezt nem veszi komolyan. Amikor kisgyerekekre vigyáztam, Angliában, meg a keresztlányomra, mindig csak figyeltem őket, beszélgettem velük, és csak akkor nyúltam közbe, ha veszélyes dolgot csináltak. Nagyon szeretek kisgyerekekkel beszélgetni, nagyon szórakoztató. A legtöbb felnőtt meg se hallja, amikor beleszólnak valamibe. Szeretném kitalálni, hogy min töprengenek, mit gondolnak magukban egy-egy dologról, és ezt megrajzolni.


Miket szeretsz olvasni?

Gyerekkönyveket csak ritkán veszek a mese miatt. Inkább a kép miatt veszem meg, az alapján választok. Nagyon szeretem a képeskönyveket nézegetni, kiállításra járni. Magát az olvasást, mint tevékenységet szeretem, a lapozást. Persze olvasni is maximumsebességen szoktam. Szépirodalomban Márquez, Mrozek a kedvenceim, de nagyon ritkán olvasok regényt újra, és mindent elfelejtek, csak benyomások maradnak meg. De mindent elképzelek, magamban lerajzolom. Verseket nagyon szeretek olvasni, Weöres a minden, a Rongyszőnyeg, akárhányszor olvasom, nem lehet a végére érni. Dsida Jenőt is szeretem. A Friss tinta verseit szinte mind, Lackfit olvastam nemrég, Kiss Ottót.
Minden inspirál, legyen az szöveg, emberek, képek, amiket látok, a gyerekek. Az a fontos, hogy akit nagyon szeretsz, nagyon tetszik, annak hagyj időt, hogy megérjen benned a hatása, és ne legyél ugyanolyan, senkire ne hasonlíts, hanem a sajátoddá tedd. Hogy teljesen őszintén te legyél, amit csinálsz. Bizonyos szempontból a tudat kikapcsolása, de másrészt rengeteg intellektuális, szellemi munka előzi meg. A jó illusztrációhoz ez kell szerintem. Nagyon szeretem például a Kövér Lajost is, Molnár Jacqueline nagy kedvencem. Meg Réber, mindenek felett, és Kas János.

Agócs Írisz oldalai:
artistamuvek.blogspot.com
artistahowto.blogspot.com
artistashop.blogspot.com
vajaspanko.blogspot.com

Kapcsolódó cikkek