"a hőseim kicsit olyanok, mint a gyerekeim"

Berg Judittal beszélgettünk

cimkék: #interjú #Nik blog #Berg Judit

Berg Judittal először természetesen a Pagonyban találkoztam, berobbant az ajtón, és mint mindig, akkor is fülig érő mosollyal és kellő humorral elszórakoztatott mindenkit úgy tíz percig, aztán futott tovább, haza a gyerekeihez. Azóta dupla annyi könyve elkészült, és a család is bővült egy fiúval. Én valahol itt látom a Berg Judit titkot...
Nagy energiákkal, mindig igényesen, pontosan dolgozik, és olyan kedvencek bújnak elő tollából, mint Rumini, Panka és Csiribí, Maszat vagy a Cipelő cicák. Berg Judittal beszélgettünk...

Nik - Kötelező olvasmány lett sok-sok iskolában a Rumini, a Cipelő cicák tarolnak, Pankát  és Csiribít körülbelül minden ovis korú gyerek szereti. Hogyan tudsz ilyen eltatlált hangokon szólni a gyerekekhez?

Berg Judit - Egyfelől szerencsés adottságom, hogy nagyon erősen élnek bennem kislánykori olvasmányélményeim. Emlékszem, milyen könyveket és miért szerettem, fel tudom idézni azokat a hangulatokat, érzéseket, amik egy jó fordulat vagy viccesen megírt párbeszéd alatt lettek úrrá bennem, de az is megmaradt, milyen jellegű részeket untam halálosan. Ha nem írnék, biztos magyartanár lennék, ez amúgy is a végzettségem. Én már gyerekkoromban is szerettem elemezni az olvasmányaimat: sokszor elképzeltem, hogy csinálnék kedvet egy-egy könyvhöz az osztálytársaimnak. De mindez csak az alap. Legfőbb inspirációnak ott van a négy saját gyerekem. Nagylányom már kiskamasz, tizenkét éves, a kisebbek kisiskolások (8 és 6,5 évesek), a kisfiam pedig 3 éves múlt. Az ő ízlésük, érdeklődési körük biztos támpont nekem, hogy megtaláljam a hangot a különböző életkorú gyerekekkel.

Nik - Amikor hőseid már kezdenek ennyire önálló életet élni, mondhatni saját történetük (történelmük), személyiségük van, hogyan tudod őket irányítani? És változik-e velük a te kapcsolatod? Olykor kifullad egy sztori, megutálsz egy szereplőt és így tovább?

BJ - Előfordult már, hogy egy-egy történetfolyamtól, meseciklustól átmenetileg elment a kedvem, néha muszáj kilépni az adott világból, és valami egészen más vidékre kalandozni. De a hőseim kicsit olyanok, mint a gyerekeim, annyira a sajátomnak érzem őket, hogy képtelen lennék elfordulni tőlük. Néha szinte fáj, mikor egy-egy könyv végére érek. Amúgy Ruminiékkel esik meg leggyakrabban, hogy kitervelek egy kalandot, és amikor elkezdem írni a párbeszédeket, rájövök, hogy mégsem úgy történtek a dolgok, mint gondoltam. Rumini kimondja a legruminisebb választ, és én abban a pillanatban ráérzek, mi az az egyetlen lehetőség, ahogy hitelesen folytatódhat a történet. Ez gyakran másfelé vezet az én eredeti ötletemtől. Szóval igen, ha igazán él a hős, akkor képes megváltoztatni a történet alakulását is akár.

Nik - Olvastam, hogy sokat utaztál, és mindenféle munkád is volt, mesélj ezekről egy kicsit. És persze arról is, mennyire hatnak ki ezek írásaidra?

BJ - Valóban sok országban jártam, és rengeteg alkalmi munkám volt gimnazista és egyetemista koromban (voltam tolmács és fordító, nyelvtanár, idegenvezető, recepciós és sajtóreferens az Indiai Nagykövetségen, gyerekszínjátszó csoportban drámaíró és rendező, hostess, újságíró). A színjátszó körön kívül, amit szerelemből csináltam, minden azért kellett, hogy megkeressem magamnak az utazásokhoz és a mindennapi igényeimhez a pénzt. Az élményeim, tapasztalataim leginkább a gondolataimba és világnézetembe épültek be, amely persze tükröződik az írásaimban is: hiszek a sokféle kultúra együttélésének lehetőségében, az emberi kommunikációban, az egymásra figyelésben és toleranciában. Emellett jókora kalandvágy él bennem, ami nem riad vissza a nehézségektől. Én mindig azt vallottam, hogy ha keményen dolgozom, kihozom magamból a maximumot és szívből végzem a munkám, a jég hátán is megélek.

Nik - Van-e valami Pécshez kapcsolódó különleges élményed?

BJ - Először iskolás koromban jártam Pécsett, egy vándortábor egyik állomása volt a város. Rám akkor nagy hatást tett a különleges hangulatú belváros és a Mecsek, de az igazi, maradandó élményt a Csontváry-kiállítás jelentette. Úgy álltam a képek előtt, mint akit villám sújtott. Azóta is nagyon szeretem Pécset, többször visszatértem, bebarangoltam a várost, de a Csontváry-kiállítás az, amit egyetlen látogatás alkalmával sem hagyok ki. Lassan zarándokhelyem lesz az a fantasztikus múzeum.

Nik - Mit hoz a jövő a könyvespolcokra? mik íródnak most és mik vannak még csak fejben?

BJ - Hamarosan megjelenik a Maszat-sorozat negyedik része, amely a legkisebbeknek szól. Könyvhétre elkészül a Rumini Datolyaparton, már éppen az utolsó simításokat végzem rajta. Tavasszal be szeretném fejezni az új meseregényem. Ez két mütyür dinóról szól, akik egy véletlen folytán a zsírkréta korszakból Budapestre keverednek. És ha minden igaz, színdarabot is fogok írni a Ruminiből, mert decemberre bemutatót tervez belőle az egyik budapesti színház. Erről hamarosan többet is elárulok majd.

Kapcsolódó cikkek