A kerék és a detektívek

Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye

cimkék: #jó könyv #ismertető #Juli blog

Egy gyerek felszáll az óriáskerékre, és nem száll le róla, eltűnik. Nem tudom, más hogy van vele, de engem rögtön meg lehet venni ezzel a kezdéssel.
Ted és Kat testvérek, Londonban élnek szüleikkel. Egy nap látogatóba érkezik hozzájuk régen látott nagynénjük, Gloria néni, és unokatestvérük, Salim. Salim az, aki felszáll az óriáskerékre, és nem jön le róla többé...

Persze a többiek nyomban riasztják a rendőrséget, de azért Ted és Kat is saját nyomozásba kezd. Tehát egy krimiről van szó, mégpedig nagyon ügyes krimiről. Izgalmas a nyomozás, kellőképpen elrejtettek az apró, elhintett információk, mégis minden összevág, összeillenek az elemek, akár mi is rájöhetünk a megoldásra, ha kellő figyelemmel olvasunk. Egy jól felépített kirakós. Amilyen valószínűtlen, elrugaszkodott a kezdés, olyan szép, letisztult a végkifejlet.


És az is igaz, hogy olyan gyerekek szerepelnek a regényben, akik a felnőttek által megoldhatatlan rejtéllyel elboldogulnak, de mégsem szuperképességű csodagyerekekről van szó, az egész történet mindezek ellenére csodálatosan hétköznapi. Életszerűek a dialógusok, a konfliktusok, a sértődések, a félreértések. A történetet egyrészt az eltűnt fiú misztikus rejtélye alkotja, másfelől a mindennapos családi konfliktusok, amik legalább olyan izgalmasak.


Említettem, hogy egyszerű gyerekekről van szó, akiknek nincs semmilyen különleges képessége. Részben helyesbítenem kell: az egyetlen különlegesség, ami őket mint detektívpárost a többi gyerek fölé emeli az, hogy Ted autista. Nincs ez ilyen nyíltan kimondva, csak az, hogy valami olyan betegsége van, ami miatt másképpen lát dolgokat, de azért lehet sejteni, hogy ez a betegség az autizmus. Így végülis egy fogyatékosság lesz a szupererő. Ez egyrészt egy nagyon eredeti ötlet az író részéről, másrészt jól is kezeli ezt a végső soron kényes kérdést. Nem sajnálkozik Teden, velünk sem sajnáltatja őt. Van, hogy tényleg idegesítőek a kényszeres dolgai, de eközben közel hozza számunkra azt a világot, amelyben azért másképp működnek a dolgok. És éppen ez a másság vezeti el az egészségeseket a megoldáshoz. De Ted betegsége is csak az egészséges Kat tettrekészségével tud eredményt elérni, tehát a szerző elkerüli azt az álhumánus buktatót, hogy az autistákat a többiek fölé emeli.


Az egész könyv tényleg nagyon jó, tele igazán ötletes és izgalmas dologgal, de a személyes kedvencem benne a szülőábrázolás. Megszokhattuk, hogy a gyerek- és ifjúsági könyvekben a szülők általában központi szerepet kapnak, mégis nagyon ritkán igazi hús-vér egyéniségek. Ez itt nem így van. Mind a két szülő szimpatikus, szeretetteljes, amilyennek a szülőknek lenni kell, de emellett sokszor félszegek, ingerlékenyek, van, amikor nem figyelnek a gyerekekre, van, amikor nem értik meg őket, de mindezt egy általános, átfogó szereteten belül. De ez a szeretet sem nyálas, giccsesen elfedő. Van egy olyan rész, mikor Ted és Anya összevesznek egy félreértésből fakadóan. Harag van, mosolyszünet, de mikor Ted elmegy Anya mellett, Anya elkapja, gyorsan magához öleli és megy is tovább, mert tudja, hogy Ted nem szereti az ölelkezést. Az egész jelenet kicsit suta, de mégis mindenki tudja, hogy miről szól...

Kapcsolódó cikkek