A LEGBÁTRABB GYEREKMESÉK

cimkék: #szemle #toplista #Hanna blog #hogyan válasszak?

A gyerekkönyveknek többnyire kötelezően viccesnek és vidámnak kell lenniük, de legalábbis minden akadályt le kell győzni a hősöknek, bátran, ügyesen, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Pedig a gyerekek egy csomószor kerülnek kiúttalan helyzetekbe, szembesülnek nehezen megválaszolható kérdésekkel. Kis, esetleges összeállításunkba olyan gyerekkönyveket gyűjtöttünk, amelyek szomorú, netán zavarba ejtő, tabunak számító témával foglalkoznak. Először a kisebbeknek való könyveket vesszük sorra.

1. Monika Weitze: Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát - ez a könyv egy olyan, minden gyereket érintőt témáról beszél, hogy hogyan válhatunk el valakitől, akit szeretünk. Ez még nem tenné különlegessé, de ki meri mondani, hogy a lapos jó tanácsokra nem kell hallgatnunk, hogy nem a gyerek a hibás, ha a felnőttek hülyeségeket mondanak, és ő annak nem felel meg. Ezután pedig három praktikus tanáccsal is szolgál: sírjunk, keressünk szerető, megértő vigasztalót (nem okoskodót), és ne felejtsünk, hanem emlékezzünk örömmel. Így aztán az elveszett ember helye megtisztul, és képesek vagyunk új kapcsolatokra. A legkisebbeknek (3 évestől, vagy még hamarabb) is érthető, ráadásul gyönyörűek a rajzok.

2. Marie-Claude Monchaux: Nekem két születésnapom van - igen, ez a könyv alapvetően, akárcsak A sehány éves kislány, khmkhm, enyhén szólva giccsesen néz ki. A lányos kisfiú, a feminin hippi apuka, a csodaszép mama, aki álmodozva várja pasztelszínekben a kisbabáját. De egyrészt mindezzel együtt is szép, másrészt olyan témát érint, amit szinte senki: örökbefogadás. És hogy az természetes. Nem kérdez benne senki hülyeségeket, egyszerűen elmondja, hogy akinek nem lehet gyereke, és szeretne, az hazavisz egy olyan kisgyereket, akiről nem tudnak gondoskodni a szülei, és ugyanolyan jó szülei lesznek, mint bárki másnak. Sőt, a kisfiú számára ez annyira természetes, hogy kistestvért is szeretne hazavinni. Másfél-két éves kortól mehet ez is.

3. David McKee: Elmer - meg kell valljam, nem a kedvenc könyvem, de a gyerekek szeretik, és néha hajlamos vagyok azért nekik is igazat adni. Adva van egy elefántcsorda, mindenfélék, de köztük Elmer egész más, színes, egyszóval színesbőrű, és mégis mindenki szereti és mindenkinek hiányzik, amikor elkóborol, és nem akarják, hogy ugyanolyan legyen, mint ők. Van a tiszteletére Elmer-nap is, amikor mindenki színes(bőrű). Ő a legnagyobb nevettető, a legbátrabb és legkülönlegesebb - épp ez a bajom, valahogy az idétlen gettónéger jut eszembe mindig erről a könyvről, meg a mulattató cigány, szerintem anélkül se érdekeljen a bőrszín, hogy valaki jófej-e vagy sem. De szerencsére a gyerekek fejében nincsenek ilyen rosszízű sztereotípiák, ők a szép színes rajzot és a kedves mesét látják. 2 éves kortól nyugodtan, echte antirasszizmus.

4. Nádori Lídia - Kun Fruzsina: Sárkány a lépcsőházban - ezt a könyvet már sokszor ajánlottuk, nagy kedvenc, de ebből a listából sem maradhat ki, hiszen egy mai család mindennapi életről szól egyszerűen, elkenések nélkül. Így szerepel benne a válás, az apa eltűnése a családból annak érezhető, de kimondhatatlan következményeivel, valamint a nagyszülő betegsége és halála egy szép allegóriával, ami nem elfedi, hanem megmutatja a dolog természetét. Ovisoknak-kisiskolásoknak.

5. Kiss Ottó: Csillagszedő Márió - ezek a versek prózai nyelven szólnak arról, ahogy egy kislány beleszeret egy kisfiúba, szeretni tanul, míg a szülei éppenséggel kiszeretnek egymásból. Finoman, de szókimondóan, a történeteknek csak a kislány számára fontos töredékeit érintve kapunk képet egy hirtelen válásról, az anya, az apa és a kislány új viszonyáról, és a kislány világba vetett bizalmának megrendüléséről. Már azoknak is jó, akik még nem tudnak önállóan olvasni.

6. Siv Widerberg et.all., szerk. és ford. Tótfalusi István: Ami a szívedet nyomja - Kiss Ottót épp ezekhez szokás hasonlítani. A válogatáskötet azonban számtalan felnőtt-gyerek konfliktust és kimondhatatlan kérdést érint, a banán elcsomagolásától addig, hogy miért terelik össze a felnőttek a hasonló korú gyerekeket, milyen szerelmesnek és mellőzöttnek lenni. Mindenkinek 8 év fölött.

7. Pernilla Stalfelt: Nebánts! könyv - a svédek nagyon tudják, hogyan kell az érzékeny témákhoz nyúlni, de Stalfelt sorozata ezek közül is kiemelkedik. Egy-egy téma (halál, kaki, szerelem, bántalmazás) köré szinte szabad asszociációs módon rendeződnek a különböző gondolatok, melyekben egy a közös: mind az egyenrangúságra, az elfogadásra nevel indirket módon. A Nebánts könyv a mi kis intoleráns országunkban különösen aktuális: mondnaivalója igen egyszereű, mégse árt ilyen színes, humoros előadásban olvasgatni: attól még, mert valaki más, nem kell verni vagy csúfolni, vagy bárhogyan jól megszívatni. Felsorolja (szintén kifejező képekkel illusztrálva) a bántalmazás következményeit és a lehetséges reakciókat is. Egyszóval hasznos és fontos darab, ráadásul Stalfelt jó ironikus stílusában. Kisiskolásoknak.

8. Tor Age Bringsvaerd: Locspocs - hogy a svédeknél maradjunk, a kisgyerekek számára az egyik legmegrázóbb élmény (a szülők elvesztése után), ha kirekesztik őket ilyen-olyan indokkal a kortársaik. Ha nincs kivel játszani, ha érthetetlen módon mindenki elfordul, csúfólodik, egyszóval ha az a teljesen természetes valami, ami az identitásuk, a világnak nem természetes. Locspocs például tengeri szörny létére nem tud úszni, és ezért mindenki bénának tartja, csak az bízik benne, a nagyanyja, aki igazán szereti. Megtanul úszni, de a lényeg, hogy mást is megtanul, miszerint ugyanolyan értékű lény, mint a többiek.

9. Tove Jansson: A láthatatlan kislány - és a többi Múminvölgybéli történet. Múminvölgyben valahogy mindenki magányos egy kicsit. Múmin azért, mert egész évben Kószlászbóklászt várja, aki nem tudja és akarja a rajongását viszonozni. Lompos azért, mert nem hagyják egyedül lenni, mert senki nem kíváncsi a valódi érzelmeire. A Kalamáli azért, mert nem tud áttörni saját zavarán, mert elutasítják, ha beszélni próbál és nem értik a szavait. A láthatatlan kislány azért, mert más, mint a többiek, és a sok bántalmazás ellen úgy védekezik, hogy láthatatlanná válik, amit csak Múminmama szeretete tud feloldani. Múminpapa azért, mert nem tud örökre egyik szerepével sem azonosulni. Mégis mindenki boldogul, különösen látványos boldogság-történetek nélkül - egyszerűen elfogadjuk, hogy ezek a magányok a világ részei, normálisan együtt lehet élni velük, ha nem bántjuk a különféle magányosokat. Óvodástól öregekig mindenkinek.

10. Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami - még a gyerekek is meghalnak néha, és azt nagyon nehéz elfogadni mindenkinek. Nálunk Polcz Alaine foglalkozott Oszkárhoz hasonló gyerekekkel, ő jutott eszembe Rózsa mamiról, az egyetlen emberről, aki nem fél a haláltól, és megadja Oszkárnak a méltó élet és méltó halál lehetőségét, ha kell, tizenkét napban. Tudja, hogy ezek minden bürokratikus, kicsinyes evilági szabálynál fontosabbak, és ezért segít Oszkárnak átkelni rajtuk, segít a szüleinek, hogy beszélgetve távozhasson Oszkár az életükből. A könyv Oszkár perspektívájából mesél, de legalább annyira megismerjük Rózsa mami "praktikáit" is. Nagyobbaknak, szívszorítás nélkül, hogy lássák, ilyen gyerekek is vannak, és nem kell őket láthatatlan kórtermekbe zárni élve, mert a halál része az életnek, akkor is, ha korán és váratlanul jön.

Kapcsolódó cikkek