A legfrissebb ezer éves mese születése

Eldad Ilani: Bullagária hercege - Tökéletes történet, ill. Szabó Levente, ford. Demény Eszter, Pagony, 2015

A Tökéletes Történet Tökéletes Ajánlója valahogy így nézne ki: Olvasd el. Tetszeni fog. Tényleg. De tekintettel arra, hogy ez így elsőre nem annyira meggyőző, lássuk kicsit részletesebben. - Kovács Tamás ajánlója

Beni apja egy nap korábban ér haza, mint általában, ezért úgy dönt, hogy az extra időt fia kényeztetésére fordítja. Ez – úgy tűnik – általában frissen sült palacsintát, és hasonlóan friss mesét jelent. Beni épp PlayStationon játszik a szobájában és nem nagyon foglalkozik apukájával a mese- és palacsintarendelés leadásán túl. De nem, a történetből nem lesz egy mert-a-gyerek-már-csak-gépezik kesergés. Amint kész a palacsinta, Beni követeli a mesét. Az elbeszélő, Beni apja kétségbe esik, mert amint leül, hirtelen elfelejti az egész mesét, amit kitalált. Beni határozottan türelmetlenkedik, és nem segít a vészmegoldásnak szánt extra rövid történet, a Tökéletes Történet sem:

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy messzi-messzi ország. És ebben a messzi-messzi országban élt egy királyfi. Ez a királyfi beleszeretett egy hercegnőbe, el is vette feleségül, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”

Innentől pedig egy nagyon érdekes játék indul el. Beni, „a mesék legnagyobb szakértője” megdöbben, és faggatózni kezd, hogy mégis milyen történetet fed ez a három mondat. Apja pedig a rásegítő kérdéseknek köszönhetően belelendül, és elkezdi mesélni Bullagária Krisztiánó Bulligrov nevű királyfiának történetét. (A szomszédos ország Rovománia, hogy biztos legyen az áthallás.) Beni nagyon lelkes és figyelmes, de picit gyanakvó mesehallgató („Te ez most találtad ki, nem?” „Ilyen nevük van ezeknek a bullagároknak?”) Apja pedig nagy átéléssel meséli, hogy hogyan könyörögte ki Krisztiánó, hogy iskolába, majd oszálykirándulásra mehessen, hogyan szeretett bele egy lányba, majd hogyan választottak neki feleséget. A mese története önmagában nagyon izgalamas, én őszintén végig izgultam, és sokszor aggódtam a királyfi boldogságáért, pedig az elején le van írva a happy end. Mi lett volna, ha valami közbejön, és mégse úgy alakulnak a dolgok? Ezzel az izgalommal abszolút Benivel tud tartani az olvasó.

A történet másik – legalább ennyire érdekes  –  szálából viszont szegény Beni nem tudja teljesen kivenni a részét, mi viszont végig tudjuk követni a mese születését is, ráadásul jelen időben. (Hogy máshogy, ha egyszer itt és most születik a mese, most dől el, hogy milyen fontos is az a Cseresznyeünnep, ami egyébként azért szükséges, mert Beni anyukája, aki nagyon szereti a cseresznyét, hazaért közben.) A mese néhol vidáman és könnyeden születik, a kötözködő kérdésekre gyors és jó válaszokkal, és Beni alapos ismeretével, természetesen:

„És nem tudnál csinálni valamit, hogy a történet páros évben játszódjon? – Mit kérsz tőlem, Beni? – kérdeztem. – Változtassam meg a történelmet? – Jó, akkor folytasd – értette meg Beni. Én pedig folytattam.”

Néhol viszont harcolni kell a meséért, mi meg izgulhatunk egyszerre a mese szereplőiért, hogy boldogok legyenek, ahogy az az elején meg lett ígérve, Beniért, hogy jó mesét kapjon, az apukájáért, hogy jól kivágja magát minden helyzetből, és izgulhatunk Beni anyjáért is, aki a szomszéd szobából hallgatja a mesét, és néha majd megpukkad:

„– Várj egy pillanatot – vágott közbe Beni. – Egyáltalán mi az az organza? – Nagyon jó kérdés – feleltem, és próbáltam időt nyerni, hogy legalább ilyen jó legyen a válasz is. – Az organza... az organza... – valami rémlett, hogy az organza valahogy kapcsolatban van az esküvővel. – A virágcsokor! – vágtam ki magabiztosan. Beni anyja meglepetten pillantott fel a könyvéből, és a kezével integetett. Nem értettem, de ha éppen kitalálunk dolgokat, akkor elengedhetetlen a magabiztosság. Így nem veszik észre, hogy csak kitaláltad.”

A könyvben van egy kicsi oktatómese jelleg. Nem úgy oktatómese, hogy a végén félkövér betűkkel áll a tanulság, vagy kínos igyekvéssel próbál átadni valami mély erkölcsi tartalmat. Ez a könyv „esti mese módszertani” oktatómese (is) mesehallgatóknak és mesélőknek arról, hogy hogyan születik a mese. Bátran ajánlom mindkettejüknek, és teljesen biztos, hogy ezt a mesét úgyis végig lehet izgulni, hogy tudja az ember a végét.

Kapcsolódó termékek