A levélíró: Berg Judit

Emailes interjú az új Rumini kapcsán

2013. november 25.Vera

cimkék: interjú

juditTe is szeretsz levelet kapni?

Kíváncsi vagy, milyen leveleket őriz Berg Judit? Hogyan született a levélregény?

Ki az írónő nagy kedvence és miért?

Írásról, levelekről, levelezésről, az üzenetek fontosságáról és persze az új könyvről is írogattunk egymásnak Judittal.

Mert levelezni jó!

- Amikor mi voltunk gyerekek, még nagy divat volt levelezni. Neked volt külföldi levelezőpartnered?

- Nekem csak egy veszprémi levelezőpartnerem volt, de vele hosszú évekig tartott a barátság. Később a legjobb barátnőmmel kezdtünk levelezni, ami azért volt vicces, mert közben napi 8 órát voltunk együtt. Mary Afterthebreakfastpleasedothewashingup néven írtunk egymásnak, és ugyan sosem írtuk fel a pontos címet a borítékra (utcát igen, házszámot nem mindig), a postás mégis minden alkalommal kézbesítette. Valahogy megérezte, hol lakik az a két dilis lány, akikhez be kell dobni…

- Őrzöl-e régi leveleket?

- Őrzök néhány régi pad alatti levelet, meg egy-két írásban tett nagy fogadalmat, amit aztán nem tartottam be. Megvan néhány búcsúlevél, amit a New York-i barátaimtól kaptam, mikor négy hónap után el kellett válnunk. Szerelmes levelek terén nincs sok villogni valóm. Én magam sem írtam szinte soha (életem során talán kettőt-hármat), és a kedveseim sem írogattak nekem. Általában olyan fiúktól kaptam szerelmes levelet, akik nem tetszettek, ezeket a vallomásokat viszont nem volt kedvem megőrizni.

- Írsz-e ma leveleket, titkos cetliket a gyerekeidnek, ha nyaralnak vagy táborban vannak?

- Otthon komoly cetlizgetés zajlik. Mindenki mindenkinek üzenget, időnként „anya” feliratú papírszíveket találok a párnámon (ezeket mindig megőrzöm), és néha én is szoktam bátorító, öleléspótló kis levélkéket dugni a gyerekeim tankönyvébe, ágyába. De a legviccesebb a gyerekszoba ajtaján kialakult üzenőfal. Itt még a legók is megköszönik a talpaknak, hogy nem lépnek rájuk odabent.

- Mitől izgalmasabb igazi levelet kapni és helyettesíti-e facebook a hagyományos levelezést?

- Egy levél érkezése mindig meglepetés. Először azt sem tudjuk, ki küldte, ráadásul, amíg ki nem bontjuk, nem tudhatjuk, mi az üzenet tárgya. Az e-mailek rombolják csak le a várakozás izgalmát. Sajnos manapság inkább csak reklámlevelek és hosszúkás borítékok érkeznek. Ezeket utálom felbontani.

A facebook önmagában nem, de én sok barátommal tartom e-mailben vagy fb-n is a kapcsolatot. Szeretem ezen a felszínes fórumon is nyomon követni, hogy mi zajlik az ismerőseim életében, illetve mit szeretnének elhitetni magukról az ismerőseikkel.

- Hogyan jutottál arra, hogy Rumini is levelezzen?

- A Veszedelmes viszonyok és a Daniel Stein, tolmács két szenzációs levélregény. Amikor az utóbbit elolvastam, akkor határoztam el, hogy én is kipróbálom, milyen levélregényt írni. A Ruminiben az eddigi részek során olyan sok szereplő bukkant fel és tűnt el szinte nyomtalanul, hogy állandó hiányérzetem van. Sajnálom a regények végén magukra hagyni a kalandok során megszeretett figurákat. A gyerekek is gyakran kérdezik tőlem, mi lett ennek vagy annak a szereplőnek a sorsa. Egy levélregényben remekül választ lehet adni ezekre a kérdésekre, sok régi szereplő visszatérhet egy-két levél erejéig.

Ráadásul ebben az új részben több szálon és sok helyszínen fut a cselekmény, így a kalandok összeszerkesztésében néha kimondottan kapóra jött a levelezés logikája.

- Mennyire volt nehéz így, ebben a műfajban alkotni?

- Nagyon nagy kihívás volt ez a munka. Hiszen Ruminiék eddig alapvetően nem leveleztek. Tehát nem csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan legyenek izgalmasak és egyéniek a levelek, és miként derüljenek ki belőlük az események, de azt is mindig ki kellett gondolnom, hogy ki miért, milyen szándékkel ragadott tollat. Sokat segített, hogy a levelek mellett újságcikkeket, pandúrsági jegyzőkönyveket is írtam, sőt több térképet is rajzoltam annak érdekében, hogy követhetők legyenek az események. Így tényleg olyan hatást kelt a könyv, mint egy elképesztő kalandsorozat hiteles dokumentációja, amit az olvasók úgy tudnak nyomon követni, ahogy egy detektív deríti ki a múltban történt eseményeket.

- Mi volt a legizgalmasabb rész?

- Ó, nagyon sok izgalmas rész van. Mindig az tűnt legizgalmasabbnak, ahol éppen tartottam. Egyébként számomra a legnehezebben megoldható írói feladatok voltak igazán izgalmasak. Mert sokszor könnyebb kieszelni egy lélegzetelállító kalandot, mint aztán összerakni ugyanazt a történetet különböző szereplők leveleiből úgy, hogy a végeredmény az olvasók számára is nagyon izgalmas legyen.

- Melyik a legkedvesebb leveled a könyvből és miért?

- Nagyon szerettem írni ezt a könyvet. De egy új könyvet elkezdeni mindig nehéz. Főleg, ha folytatásról van szó, mert az előző részek eseményei nagyon meghatározzák a gondolataimat. A Rumini esetében az előző rész a színdarab, vagyis a Ferrit-szigeten játszódó kaland volt. Így ez a történet motoszkált még a fejemben, amikor nekiláttam a levélregénynek. Aki látta vagy olvasta a színdarabot, az tudja, hogy Ruminit a kapitány a történet elején elzavarja a Szélkirálynőről, és büntetésből otthon hagyja az egérvárosi kikötőben. Persze hajnalban, indulás előtt Rumini titokban visszaszökik a fedélzetre, és innen folytatódnak a kalandok.

Azt azonban nem tudjuk meg a színdarabból, hogy mivel töltötte kis barátunk a kirúgása utáni éjszakát. Pedig olyan kalandba keveredett a kikötőben, ami később Egérváros vesztét okozta, még később viszont éppen ennek köszönhette az egérkirály, hogy visszakapta a trónját. Erről az éjszakáról Rumini levélben számol be Galléros Fecónak. Ez a levél kapcsolódik leginkább az utolsó Rumini-történethez, ezért ez volt a legelső, amit a regényből megírtam. Emiatt kedves nekem különösképpen. Persze a történet nem ezzel a levéllel kezdődik, erre nagyjából a regény közepén kerül sor.

Másik nagy kedvencem Sajtos Rozi, az egérlány, aki a levélregényben is nagyon fontos szerepet játszik (őt láthatjuk a könyvborítón is), és a következő Rumini résznek is egyik főszereplője lesz. Az ő leveleit nagyon szerettem írni, mert egy kicsit gyerekkori önmagamat is belecsempésztem Rozi személyébe.

/Az interjút majd nyomtatásban is elolvashatod a hamarosan megjelenő új Százholdban!/