G. Szabó Judit

A macskát visszafelé simogatják

1974-ben vehették először kézbe ezt a könyvet az olvasók. Akkori és mai kamaszok is egymás kezéből kapkodják ki, és a pad alatt olvassák. Semmit nem változott. Fésületlen szereplői fésületlen mondatokban beszélnek, görbén néznek a felnőttekre és egymásra, élesen látnak, és élesen fogalmaznak. Kínos helyzetekbe keverednek, játsszák a felnőttet, zavarukban vörösödnek, nyerítve röhögnek. Az olvasó pedig magára ismer, és választhat: vörösödik vagy nyerít.„A legtöbb gyereket legalább a mamája szereti. A ronda Bakó Ágit például szereti a mamája. »Te vagy az én egyetlen boldogságom!« A Bakó Ági mint egyetlen boldogság! Te sose mondtad még, hogy én vagyok az egyetlen boldogságod! Frankó, tőled elég röhejesen jönne ki.”