A nagy koppolás

Dávid Ádám: A Virág utcai focibajnokság

cimkék: #jó könyv

Én az olyan könyveket szeretem, amikben ütős történet van. A Virág utcai focibajnokság első oldalán rögtön a rejtélyes koppolás jött szembe, meg tejfogú tigrisek és hétpettyes pillangók. Bár a nyelvi játékok sincsenek ellenemre, de a jó történet a lényeg. Dávid Ádám könyve pedig egy rendes ifjúsági regény, rendes történettel.

Koppány koppolása, Nagyi stoppolása és megtélült haja - ami nem megőszült - a mese részei: olyan visszatérő fordulatokká válnak, amelyekben bővelkedik minden családi szótár. A közös nyelv, az összekacsintás, a belső poénok teszik az olvasó számára élővé a Kovács családot, és a közös nyelv útján részesei leszünk ennek a piszkálódó, de összetartó társaságnak.

Tehát ne aggódjunk: a cselekmény-pártiaknak üzenem, hogy van történet, a szóvicc-pártiaknak meg, hogy nyelvi leleményben sem szűkölködik a könyv. A focirajongóknak meg azt, hogy ez egy igényes focismese. Attól jó ez a könyv, amitől általában a focismesék: hogy valójában nem is csak a fociról szól. Az edzéstervek, a cselek, a gólok, a szabálytalanságok inkább valamifajta sűrítményei az élet fontos eseményeinek. Nem, nem szimbólumok, egy gól valóban gól, de nagyon számítanak a körülmények: ki adja kinek, mikor és hogyan. A focimeccsben leképeződnek a barátságok, az ellentétek, az ambíciók, a csalások. A hétköznapi kisebb-nagyobb harcok kinagyítva, élesítve mutatkoznak meg benne. Például az, hogy valaki átigazol egy másik csapatba, önmagában semmit nem jelent, mindenki ott játszik, ahol akar. De egy másik síkon egy ilyen tett árulásnak minősül. Ugyanúgy, ahogy például egy büntető rúgása lehet pusztán csak egy egyszerű kapuralövés, és lehet a szerelem kifejezése is.

A Virág utcai focibajnokságot a Kovács család szemszögéből követi a történet: Apu, Anyu, Nagyi, Koppány (aki a legkisebb és egyben főszereplő), Milán, Gerda. Mindenkinek vörös haja van és mindenki nagyon szimpatikus. De Dávid Ádámnak mégis sikerült hiteles családi atmoszférát teremtenie, nem csupán egy idilli családot felrajzolnia. Valódi karakterek jelennek meg a mesében, és nem is csak olyan értelemben, hogy követnek el hibákat, hanem olyan apróságok is szinesítik a jellemábrázolást, mint például az, hogy Koppány néha tényleg nagyon idegesítő a testvéreinek, akik persze nagyon szeretik, de melyik az az idősebb testvér, aki néha nem mászik falra az öccse/húga dolgaitól? És Gerda tényleg megjátssza a nagylányt és tényleg állandóan kötözködik. Melyik az a fiatalabb testvér, aki nem gúnyolja ki a nővére/bátyja felnőtteskedő törekvéseit? Mégis valamiért ezek a dolgok ki szoktak maradni a családtörténetekből.

A könyvben a Virág utcai focibajnokság körül forognak az események, de a bajnokságon túl minden szereplő átél egy kisebb-nagyobb válságot, fordulópontot az életében. Van szó árulásról, koppolásról, szerelemről, haragról, csalásról, kibékülésről, zenéről, csúnya szavakról, szép halálról - a foci kapcsán és a család életében.

Rubik Anna nagyszerű illusztrációi még jobban földobják a könyvet: mint mindig, most is viccesek, frissek, ötletesek. Összhangban vannak a könyv kellemes, mégis életszerű atmoszférájával: kiegészítik és meg is erősítik azt.

Kapcsolódó cikkek