A szabad tér hiánya

Réber László: Korrajz 1971-1974

cimkék: #esszé #jó könyv #Réber László

Réber László Élet és Irodalomban megjelent grafikáiról Győri Blanka elemzését olvashatjátok a nemrég megjelent Korrajz 1971-1974 című könyv kapcsán.

Réber László 25 évesen a hadifogságban kezd karikatúrákat rajzolni. A háború után, a hadifogságból hazatérve a Szabadszáj munkatársa lett, és amikor a lap a szocialista hatalom kiépülésével megszűnt, a Ludas Matyiba kezdett karikatúrákat készíteni. A későbbi összetéveszthetetlen rajzi stílus ezeken a grafikákon még nincs jelen, de már ezek a munkák is a groteszk képi ötleteken alapulnak.

Nyugat-Európában az ’50-es évektől jelennek meg karikatúra-albumok, melyek ugyan Magyarországra nem jutottak el, de a Nagyvilág című folyóirat lapjain kezdtek megjelenni kortárs külföldi karikatúrák, köztük Saul Steinberg rajzai, melyek nagy hatással voltak Réber stílusára, képi gondolkodására. Groteszk hangvételében és minimalista rajzosságában Réber rajzai szinte kizárólag az amerikai Steinbergéhez hasonlíthatóak.

Magyarországon az első karikatúra albumok az ’50-es évek második felében jelentek meg, Hegedűs István, Kalász Tibor, Várnai György és Vasvári Anna kötetével egy időben az első Réber-albumot is kiadták. Az albumban megjelenő munkák témája nem kifejezetten aktuálpolitikai, de a fekete humor mindre jellemző. Egy olyan rajzot, mint a Megszabadítás, a LudasMatyiból jó eséllyel kicenzúráztak volna. Rajzait külföldön is kiadják, ’58-ban Hurdy-Gurdy címmel angolul, majd ’62-ben Hokus-Pokus címmel németül.

A ’60-as évektől Réber Lázár Ervin és Janikovszky Éva meséinek illusztrálásával válik ismertté: a Janikovszky könyvekben a képek és a szöveg együtt hozzák létre a történetet.

Réber kifejező, gyerekesen esetlegesnek tűnő vonalvezetésével és rajzi játékosságával a Hincz Gyula és Szalay Lajos által létrehozott grafikai hagyományt írja tovább. Az illusztrációkban is megőrzi a humoros hangvételt, a vizuális iróniát.

Az ÉS grafikák se nem karikatúrák, se nem illusztrációk: jelentéstartalmuk áttételesebb, mint a korai karikatúráké, a humor  keserűséggel, lemondással elegyedik. Réber rajzainak létfeltétele a humor, rajzolójuk egyedül így tud megszólalni, formát adni gondolatainak. A tájékozatlan néző is érzi rajtuk a totális rendszer elnyomását, ahol a hatalom az élet minden szintjére kiterjed, az állam uralkodik az emberek hétköznapjain is ott az egyik, vagy talán az egyetlen lehetséges kritizáló megszólalás, véleménynyilvánítás a humor. Az elnyomást és szorongatottságot csak a humor tudja oldani. Réber a 20. század második felének emberét rajzolja meg újra és újra, aki fenyegetve érzi egyéniségét, személyiségét: az ÉS rajzok figurái hétköznapi, sorsukba belenyugvó emberek, akik pusztán azzal tudnak tiltakozni, hogy látszanak.

Rajzaihoz épp annyi vonalat használ, amennyi szükséges, még a grafitceruza vonalaival sem pazarol, meg lehet számolni, hogy hány vonalból áll egy-egy rajz. Puritán formakezelésében a játékos egyszerűség mellett a szigorúság is megjelenik: azt a kevés vonalat, amivel dolgozhat,  végletes pontossággal használja. Minimalista eszközkezeléssel teremt gazdag, sokrétű kifejezést. Réber vonalvezetéséből hiányzik a könnyedség, első látásra gyerekrajzokhoz hasonló grafikáiban a tiszta, de mégis tétova koncentráció jelenik meg: egyszerre magabiztos és esetleges. Ahogy egy formát körberajzol, két vonal találkozásánál mindig van egy kicsi túlfutás. Gyerekrajzokhoz hasonlóan megformált alakjainak látszat-tétovaságát erősíti ez is. Ha rajzaival csak annyit lép a rendszer ellenében, amennyire ezek a vonalak túlfutnak az ábrázolandó forma határain, az is több a semminél.

A bezártság érzete nem csak a minimalizmusából táplálkozik, hanem a rajzok síkszerűségéből is. Réber rajzai a hiány érzetét keltik, alakjai síkba vannak zárva. A néző érzékeli a szabad tér hiányát, maguk a figurák csak a bezártságot érzékelik, és valami olyasminek a hiányát, amit maguk sose tapasztaltak. 20. század végi alakjai elvesztették egyéniségüket, tömegemberekké váltak. Elbújnak a tömegben, és ez biztonságérzetet ad a külső veszélyekkel szemben, de be is zár. Noha egymásra vannak utalva, csak a szükségszerűség és a kiszolgáltatottság hozza létre ezt a közösséget. Egymásrautaltságukban is magányosak.

Kapcsolódó cikkek