„Aki ok nélkül meghúzza a vészféket, az bírságot fizet…”

Aszlányi Károly: Kalandos vakáció – Az Északi Park felfedezése

cimkék: #jó könyv #ismertető

A címben található poén folytását a cikk végén olvashatjátok, de addig Fekete András elmeséli, neki miért nagy kedvence ez a több, mint 70 éves mű, melyet nemrégen adtak ki újra. Nálunk nyaranta szinte kötelező olvasmány, ezzel a kötettel indul a vakáció. Lehet, hogy a téliszünetet is ezzel kezdjük, éljen a nosztalgia!

Az iskolai barátságok emléke elkísér minket egész életünkben. Adott egy osztályközösség, azon belül őszinte szimpátia alapján kisebb csoportok alakulnak ki, öt-hatfős társaságok, akiket közös élmények, kalandok, titkok, csínytevések kötnek össze. Ebben a „csapatban” tanuljuk meg a barátság, az együttélés alapjait, a felelősségvállalást társainkért, a szeretet és indulatok helyes kezelését, megannyi fontos dolgot, amiket – jó esetben – megjegyzünk és alkalmazunk egész életünk folyamán. És itt érnek az első igazi csalódások is, apró kis árulások, féltékenységek, kirekesztések.

Végre újra megjelent a Ciceró Kiadó Klasszikusok fiataloknak sorozatában Aszlányi Károly két remek kisregénye, melyekben egy ilyen kis iskolai baráti kör kalandjait olvashatjuk. Önkéntelenül fel-feldereng saját kamaszkorunk. A sok izgalmas, olykor már-már veszélyes, de mindig vicces, néha megható esemény mintha velünk történt volna. Persze nem pont így, nem pont ott, de az egésznek a hangulata felidézi iskolai éveinket.

A Felfedezők öttagú társasága vakációja két hetét osztálytársuk, a „báró” papájának birtokán töltik. Ennek során mozdonyt vezetnek, porrá zúznak egy autót, találkoznak az ősök szellemével, megverik az urasági inast és még számtalan kalandban van részük. Ezután döntenek úgy, hogy a téli szünetet is együtt töltik, ezúttal egy alpesi síparadicsomban. Itt sem kerülik el őket az izgalmak, és újra találkoznak a „báró” húgával, Xénia baronesszel. És ez természetesen újabb galibákat okoz…

Érdekes elgondolkozni azon, hogy egy, évtizedekkel, közel száz évvel ezelőtt született mű hogyan maradhat ma is friss, igazán élvezhető és letehetetlen. Egy alapvetően jó írásmű két ok miatt válhat idővel régiessé, fárasztóvá, vagy akár élvezhetetlenné. Ha a nyelvezetét meghaladja az idő, a szófordulatok, poénok mai füllel kínossá válnak, vagy, ha a tartalma válik életidegenné mai korunkban. Aszlányi regényét akár ma is írhatták volna. Miénk a nyelve, értjük a vicceit. Nem szánalomból mosolyodunk el, hanem őszintén kacagunk. A történetek pedig a mi hasonló élményeinket idézik. Jó olvasni, jó belefeledkezni.

Még egy dolog foglalkoztatott olvasás után, ami nem a két regénnyel, de a szerzővel függ össze. Aszlányi Károly tragikusan fiatalon halt meg. Különösen megrázó ez egy olyan ember esetében, aki az életszeretetéről, Karinthyéval vetekedő humoráról volt híres. És a körülmények - hogy autójával egy elé ugró gyereket hirtelen kikerülve fának csapódik – elgondolkoztat, hogy a másodperc töredéke alatt ki képes és ki nem olyan, helyes döntést hozni, ami az életébe kerül.

És befejezésül a poén cikk elején ígért folytatása:

„… Amerikában fordítva van: aki ok nélkül bírságot fizet, azt kötelezik rá, hogy meghúzza a vészféket.”

 

 

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek