Álmodozni tudni kell

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Az óvodások még könnyedén járnak-kelnek a valós és a kitalált világ közt (lásd Samu, nagycsoportos óvodás, a párhuzamos életben varázsló, akinek leghőbb vágya hogy a papája horgászni vigye, fantáziavilágának lelőhelye az asztal alatti csapóajtón túli erdő).

Az iskolásoknak azonban már akadhatnak olyan problémáik, melyek miatt kénytelenek akár huzamosabb ideig is távolmaradni az álomvilágtól (lásd Sári, negyedik osztályos iskolás, a párhuzamos életben felhőbalerina, legnagyobb félelme, hogy egész álló nap csak számokat kell összeadnia a kegyetlen matektanár jóvoltából, fantáziavilágának lelőhelye a háztetőn túli felhőország, odajutni az összes liftgomb egyszerre történő megnyomásával lehet).

Aztán ott vannak még az anyák, akik ugyan meglehetősen elfoglaltak, de azért csak szakítanak egy kis időt a nosztalgiázásra, és néhanapján visszalátogatnak kislánykoruk kedvenc helyszínére is (lásd Sári és Samu anyukája, a párhuzamos életben a játékok királynője, fantáziavilágának lelőhelye a kiserdőben található titkos ajtón túli palota).

Az avatatlan szemlélőnek ugyan nem tűnik fel, de a sportközvetítések előtt tespedő apukáknak is megvan a maguk szenvedélye (lásd Sári és Samu apukája, a párhuzamos életben a világ legkitűnőbb sportolója, aki bármilyen versenyszámban kenterbe veri a többieket, természetesen egymaga remekül elboldogul a csapatsportokban is, legnagyobb félelme hogy fiát horgászni kell vigye, hisz életében nem fogott még egy árva halat sem, fantáziavilágának lelőhelye a kocsijának hátsó ajtaján túli sportcsarnok, odajutás a sebességváltón és a hátsó ülésen keresztül, különös figyelmet fordítva a biztonsági övre, mely könnyen az ember lábára tekeredhet).

De mindez még cseppet sem lenne különös, ha nem élnének olyanok is közöttünk, akiknek valami hiba folytán mégsem úgy megy az álmodozás, ahogyan kellene. Ott vannak például azok, akik azért savanyodtak be, mert elhanyagolták az álmaikat, melyek aztán a mesebeli szörnyekhez hasonlóan keserítik meg, nem csak az illető, de a körülöttük lévő emberek életét is (lásd Birka úr, a gonosz íróbácsi az emeletről, aki csak olyan könyvet tud írni, amiben csupa szörnyűség történik, épp ezért viszont a kutya sem olvassa őket, elhanyagolt álma egy süni, mely hatalmas tüskés szörny képében riogatja a város polgárait). A vágyaikat elhanyagolók mellett azonban nem kevesebb veszély leselkedik a notórius álmodozókra sem, akik könnyen bentragadhatnak az álmukban, hogy aztán már semmi se kösse őket a valósághoz (lásd házmesterbácsi, a párhuzamos életben a Vízvilág hercege, aki naphosszat csak a takarítókamrában kuksol, fantáziavilágának lelőhelye ugyanitt, csak épp belülről úgy fest, mint egy hatalmas akvárium, tele mindenféle tengeri lénnyel és hajóronccsal).

Álmodozni tehát jó, és felettébb kívánatos, de csak módjával tegyük, különben könnyen pórul járhatunk. Andrus Kivirähk könyve végtelenül szellemes, magával ragadó, és kellően kalandos is, nem utolsó sorban pedig kiváló útmutató a vágyak megéléséhez.

A finnek, a svédek és a norvégok mellé ezennel külön polcot nyitok az észteknek is. Következő olvasnivalóm Kivirähk-tól egy felnőtt darab, a Kék vagon lesz. Állítólag a szovjet korszak végéről, a gyermekkor nosztalgiájáról szól. Kíváncsian várom, főleg mert én is egy ilyen nemzedék tagja vagyok.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek