Alvókendő, tűzzománc

Kiss Ottó 3. naplója

2011. május 1.Vera

cimkék: Kiss Ottó napló

kisottoJó tíz éve, amikor egy rutinvizsgálat során a helyi tüdőszűrő állomáson átvilágítottak, a doktornő megkérdezte, ugye tudom, hogy az egyik oldalamon eggyel több bordám van. Addig nem tudtam, mert addig nem okozott bajt, és a doktornő is nyugtatott, hogy ezután se fog, így aztán különösebben nem érintett meg a dolog, gondoltam, ettől még költhetek, egyik kezén Adynak is több ujja volt, mégis egészen jó verseket írt.

De attól a naptól kezdve úgy képzeltem, ha valaha gyerekem lesz, csakis lány lehet, különben semmi értelme a plusz bordának.

Eltelt egy évtized, és tavaly, az egyik ultrahang-vizsgálaton, amikor a baba még két centis se volt, eszembe jutott ez az egész. Ahogy hazafelé indultunk, a kórház udvarán közöltem Andreával, semmi kétség, lányunk lesz, a magzat arcán ugyanis olyan mosolyt véltem felfedezni, amire csak egy lány képes, meg egyébként is.

Anna Boróka a hétvégén múlt öt hónapos, a jobbján, a gyűrűsujja felett apró, szív alakú anyajegy van, de hogy ez mit jelent, arra még nem sikerült rájönnünk. A rejtélyt Húsvétkor se tudtuk megfejteni, pedig volt két lazább napunk, eltöprenghettünk hát az élet nagy kérdésein. Néhány apróságot helyre is tettünk: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mi az örök élet titka. És hogy még bőven maradt szabadidőnk, választ találtunk a legnagyobb kérdésre is: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás (a húsvéti nyúl, ő tojta az első tojást).maja

 

Szinnyei Merse-Kiss család: Lila ruhás majális Húsvétkor. Andrea Helkát olvas (másodszor), a baba babáskodik, én meg nem vagyok rajta a képen, mert éppen készítem

 

babamosolyA húsvéti napok tehát viszonylag nyugodtan teltek. Andrea meggyógyult, elolvasott négy könyvet, amelyekről ír majd az ÉS-nek (Ex libris), finom gyümölcstortát sütött (mindet felfaltam), Boróka bárányos alvókendőt kapott, a fiúk társasjátékot és plüss klón katonát (Star Wars). Csütörtökig itt voltak Andrea szülei, babaruhákat hoztak és igazi házi sonkát (nagyon szeretem). A segítségük jól jött, mert egyébként csak ötven százalékos hatékonysággal dolgozunk: míg egyikünk ír, másikunk felügyel a babára.

Az ünnepek alatt ugyan telefon és e-mail forgalmunk jelentősen lecsökkent, én például a napi negyven-ötven levél helyett összesen ötöt kaptam, néhány halasztást nem tűrő ügy azonban most is akadt. Készül például egy kortárs gyerekvers antológia az Apáczai Kiadónál, versek és grafikák párosítása ügyében egyeztettünk. Később a PIM-be hívtak, Lázár Ervin 75. születésnapja kapcsán tartanak beszélgetést, de nem tudtam elvállalni, már lekötött programjaim vannak. Este hattól egyébként se jó nekem a főváros, ott kellene aludnom, így néhány óráért gyakorlatilag két napot lennék távol (a vidéki élet egyetlen hátránya). Másnap Szepesi Dóra e-mailjében megajándékozott egy bonmot-val, nemrég tartott ugyanis költői estet a Sziddhárta közösségi ház Boróka nevű termében, kár hogy nem lehettem ott (Boróka terem, ahol Boróka terem). Hívott Bárdos-Deák Ági, hogy épp most fejezi be A másik országot, nagyon szépeket mondott a regényről, nem is írom ide, aztán meginvitált egy könyvheti beszélgetésre a Gödör Klubba. Bene Zoltán a szegedi Grand Caféba hívott, és megegyeztünk a helyi, gyulai könyvtár vezetőjével is a júniusi időpontokban, helyben két bemutató lesz. Palotás Csilla, egykori debreceni csoporttársam és közel harminc éve jó barátom pedig azt írta: már az első oldalon járok, idáig tetszik.

A fenti képen babamosoly nyuszis ruhában (jobbra az új, bárányos alvókendő)

 

Kedden védőnőnél jártunk, a kötelező havi mérésekre vittük Borókát (69 centi és már elmúlt nyolc kiló). Szerdán Andrea kritikaírás helyett interjút adott a Vasárnapi Híreknek, én kitöltöttem és aláírtam néhány szerződést, este pedig Békéscsabán voltam, a Jókai Színházban tartottunk (belépőjegyes) előadást, immár másodszor ebben a hónapban. Későn értem haza, legalábbis ahhoz képest, hogy másnap hajnalban Vácra vonatoztam. Dél körül volt kis időm a Keletiben, megörökítettem hát az útbaigazító táblát, hogy az is megcsodálhassa, aki nem arra jár. (Néhány év alatt, mióta a metróállomás felújult, minimum több százezer utast boldogított – tőlem tavaly Ausztria felől érkező japán turisták kérdezték, merre van a metró, és amikor rámutattam a kiírásra, majdnem visszafordultak).metro

 

A váci Radnóti iskolába A könyv utóélete program keretében mehettem (Szépírók Társasága). Kora délután kezdtünk, előtte két helyi televízió interjút kért, mindketten megkérdezték, miért nem költözöm a fővárosba (lásd első kép). Örültem, hogy az előadás nem volt kötelező, nem terelték be a gyerekeket, az jött, aki akart, szigorúan önkéntes alapon, a többi iskolából érkezettekkel együtt így is kb. hatvanan lehettünk. Versekkel foglalkoztunk, most elsősorban az Emese almájával (a jó válaszokért alma járt), szerencsére, mert három igazán tehetséges lánynak és Szádoczki Gabriella (dráma)pedagógusnak köszönhetően A nagypapa távcsöve verseiből meg remek előadást hallhattunk. A végén elég sok kérdést tettek fel (igyekeztem válaszolni) és megajándékoztak egy tűzzománc képpel, a Csillagszedő Márió címszereplőjét mintázza, nagyon tetszik (évekkel ezelőtt Paulovkin Bogitól kaptam egy sakkozós képet hasonló keretben, ott lesz a helye mellette!).kozoo

A közönség éppen A nagypapa távcsövéből készült előadást figyeli, kihasználtam hát az alkalmat a fotózásra.

Alul az előadók, illetve az ajándékba kapott tűzzománclanyok

 

Vácról a Jaroslav Hašek nemzetközi gyorssal jöttem Pestig, onnan IC-vel Gyuláig, de utóbbi járaton a Keleti viszonyok mégis hazáig kísértek: az egyik vécében szappan volt, a másikban víz, a harmadikban papírtörlő, jól eltelt hát az időm estig. Másnap reggel óvodába menet Kristóffal láttunk két vizslát, egy kisebbet meg egy nagyobbat, de hogy németek vagy magyarok voltak-e, azt nem tudtuk eldönteni, egyikük sem ugatott. Délutánra a szó mindkét értelmében távoli rokonok érkeztek, ezúttal tízen, Andrea négyfajta süteményt készített a szombati kerti partira, végül csak egyik részét sikerült megtartanunk (parti), a másikat elmosta az eső (kerti). Találkoztam viszont Kovács Judittal, ő egyike azoknak, akik a Budapest Bábszínházban játszották a Hajnali csillag peremént (most félidős terhes, de azt mondja, mielőtt a Mackóélet és mackóálom abbamaradna, még biztosan visszamegy a szerepébe, mert nagyon jó az előadás, nemcsak a gyerekek, a színészek is szeretik). A fiúk fociztak, aztán társasjátékoztak, és a parti legifjabb tagja is hamar társa talált: egész délután egy másik szép fiatal hölgy – és távoli (név)rokon – ujjait harapdálta (Dr. Fehér Boróka).